letölthető pdf - Prae

önzésemben nem átallottam talán az egész emberfaj létének árán megvásárolni a magam
békességét.”
Más megkonstruált supermanek is hasonló nemi sorsra jutottak. Asimov robotjai nem
játszhatnak szerepet az emberi génállományban, de amint ez nyilvánvaló az olyan munkákból,
mint a Robots of Dawn , minél inkább emlékeztetnek az emberekre, annál inkább
becsmérlik őket. És a robottal létesített szex a legszörnyűbb társadalmi bűn. Meglehet,
hogy az MI elfogadásának foka a „mi” és az „ők” közti fizikai különbség érzékelésétől függ.
David Gerrold Harlie-je nem indítja be a biológiai riasztónkat, de R. Daneel Olivaw, a
Robots of Dawn humanoidja minden bizonnyal megteheti, még akkor is, ha a közvetlen
genetikai verseny lehetetlen. Még ha az alapanyag Homo sapiens is, a megkonstruált superman
tipikusan nem játszik szerepet az emberi génállományban. Paul Atreides a Dűnében
fiat nemz, de átváltozása egy gigantikus homokféreggé a későbbiekben effektíve lezár
mindennemű folyamatban levő genetikai hozzájárulást. Még a művileg létrehozott géniuszok
Keyes Virágot Algernonnak vagy Disch Camp Concentration 10 című regényeiben is
megfizetnek megnövelt intelligenciájukért. Egy Homo sapiensszel folytatott röpke romantikus
flört után Charlie-t visszaminősítik idiótának. Disch regényében a zsenialitás ára a
szifilisz egy különösen virulens variánsa. A környezet által létrehozott supermanek közül a
legjobb szexuális alakítást Heinlein Valentine Michael Smith-sze produkálta a Stranger in
a Strange Land című regényben 11 . Ez azonban egy speciális eset, mivel láthatólag bármely
ember szert tehetne Smith erejére pusztán azzal, hogy megtanul marsiul. Tehát a génállomány
nem kerül valódi veszélybe. Ezenfelül Smith Heinlein alteregója, aki tényleges tagja
a Homo sapiensnek. Szóval Smith, habár képes a xenofóbia egy olyan szintjét generálni,
amely elegendő a mártíromsághoz, kielégítően sapiens ahhoz, hogy a követőivel folytatott
szexuális egyesülés örömei megengedtessenek neki.
Látszólag a genetikailag megalkotott superman sem boldogul jobban. Alvin, Clarke
Against the Fall of Night 12 című regényének főszereplője, visszaeső bűnözési hajlama miatt
a nagymértékű társadalmi kirekesztés áldozata lesz. Smith Norstrilia 13 című regényének
Underpeople-jei szexuális kontaktus tekintetében majdnem teljesen izoláltak a valódi
emberektől. A Szép új világ 14 alphái közösülnek ugyan, de csakis egymással, és a csecsemőket
kizárólag kémcsövekben állítják elő. Azt a horrort, amit az ilyen lényekkel történő
szociális kapcsolatnak a puszta lehetősége is kivált belőlünk, legjobban talán Huxley
természetes emberének, Savage-nak az öngyilkossága szimbolizálja.
A genetikailag megalkotott superman egy érdekes variánsa a reproduktív szerencsejáték
győztese. Legismertebb példája ennek a Matuzsálem gyermekei 15 című regény
Lazarus Longja és Niven Gyűrűvilágának 16 Teela Brownja. A főszereplők mindkét esetben
csak abból a szempontból tekinthetők „megalkotottaknak”, hogy bizonyos viselkedésükért
jutalmazott ivadékai egy hosszú származási vonalnak: Long egy hosszúéletűvel házasodik;
Brown pedig megnyeri azt a szerencsejátékot, amely meghatározza, kinek van
Mary Shelley: Frankenstein (fordította Göncz Árpád). Kozmosz Fantasztikus Könyvek, Budapest 1977, 196. o.
Isaac Asimov: Robots of Dawn. Doubleday, New York, 1983.
David Gerrold: When Harlie Was One. Ballantine, New York, 1972.
Frank Herbert: Dune. Chilton, Philadelphia, 1965.
Daniel Keyes: Flowers for Algernon. in The Hugo Winners (ed. Isaac Asimov). Doubleday, New York, 1962.
10
Thomas Disch: Camp Concentration. Doubleday, New York, 1969.
11
Robert A. Heinlein: Stranger in a Strange Land. Putnam, New York, 1961. (Magyarul Angyali üdvözlet címen jelent
meg. – A ford.)
12
Arthur C. Clarke: Against the Fall of Night. Gnome Press, New York, 1953.
13
Cordwainer Smith: The Ballad of Lost C’Mell. in The Best of Cordwainer Smith (ed. J. J. Pierce, Ballantine).
New York, 1975.
14
Aldous Huxley: Brave New World. Doubleday, New York, 1932.
15
Robert A. Heinlein: Methuselah’s Children. Signet, New York, 1958.
16
Larry Niven: Ringworld, Ballantine. New York, 1970.