letölthető pdf - Prae

tergés jön belőlük. Ha hiszi, ha nem, mindent megtennék, hogy megtaláljam a felvételt
az alapkőletételről. Megnéznénk kettesben a szobámban, és a kék selyembe burkolt
kőből, az ő nyakában fityegő kövek rokonától megtudnánk, mit temettek az összeurópai
kultúrközpont alá, miféle rezgést. Csak az ügyvéddel találkozhassak egyszer.
A nő mosolya eltűnt, és hirtelen komolysággal kezdett magyarázni a sziget történetéről.
Tanulságok és párhuzamok. Ugyanaz kicsiben, mint nagyban, hiszen ez Hermész óta
közismert. A három sziget közül az egyik igazi, és a lakói egymás felfalására kaptak rá,
amikor túl sok követ emeltek, és túl sokat akartak maguknak a régi bölcsességből. Aki
igazán figyel, láthatja az összefüggéseket. Akiben maradt felelősség a bolygó és a testbe
ágyazott lélektestvérek iránt, nem maradhat tétlen. Az ügyvéd tudja az utat, de ehhez
bizonyítanom kell, hogy kész vagyok áldozatokra is.
Az előadás közben a nő a bálterem sötét sarka felé sodort. Apránként, lépésről lépésre,
észre sem vettem. A neonfényben sárgás pálmák közé egy fotelt húztak, és a homályban
egy alak ült az azték bálványok nyugalmával. Fél kézzel fogadta hódolói üdvözlését, és
árnyalakján egy vöröses, enyhén foszforeszkáló nyakkendő és egy vigyor látszott, más
semmi. Utazásom alatt a második vigyor.
A személyes tréner összezörögtette két kövét, és érthetetlen súgással a kezembe nyomott
egy drótvágót. Odébb mentem. A mellékhelyiségben megtöröltem a homlokom, aztán
szemügyre vettem az olló menő krómfelületét. Ismét egy cédulát találtam rajta az ismerős
betűtípussal, rajta a felirat: szabadjegy Bardoniába.
Az éjszaka eseményei ma csak darabokban élnek az emlékeimben. Átcsapott rajtam a
vakmerőség, az égi jelekből bátorságot merítve egyszerűen nekimentem a szögesdrótnak
a nevetséges ollóval. Nem törődtem a kis, repülő őrökkel, és akkor még nem figyeltem
a sokhangú, kétségbeesett üvöltözésre sem a hátam mögött, amiből mintha kivált volna
Flange fejhangú sikítása. Zuhanás, egy gödör feneke, vágás a lábamon, fájdalom. A fejem
felett zümmögő, zöld fények ellenére különös elégedettség. Elértem a régi tudás üres helyét,
legalább egyet a kifürkészhetetlen tekintetű, vak szobrok mély talapzataiból. A rezgések a
helyükön, talán csak egy-kettő nyugtalanított.
Később, egy teljesen elsötétített szobában, valahol a szállodában történt meg a találkozás
a bardoniai ügyvéddel. Az ügyvéddel csak a sötétben találkozhatunk, csak úgy láthatjuk, mi
van a túlsó parton – már emlékeztem, nagyjából ezt suttogta a fülembe a nő, amikor utoljára
találkoztunk. Nem láttam a szerződéseket, de a sötétben láthatatlan aláírásomat sercegő toll
felett éreztem, hogy sokkal előnyösebbek mindennél, amit Flange vagy bárki más kínálhat.
A bolygó sorsa tőlünk függ. Ha kell, a fájdalom eszközével is meg kell tennünk mindent
húsba ágyazott lélektestvéreinkért, ezekért a beszélő majmokért. Ha nem akadályozzuk
meg őket, szétszakítják a vonalakat. A végén látni fogják, értük tettük.
Visszafelé repülővel mentünk. Nem figyeltem rá, ki szedi össze a csomagjainkat.
Mentem még egy kört a kikötőben, és feltűnt, hogy a hajónk jóval feljebb emelkedett,
látszott az oldalán a kagylók és a szennyezés koszcsíkja. A rakomány eltűnt, és míg távolodtunk
a sivár szigetektől, az egyiken, nem tudom, melyiken a háromból, egy eredetin
vagy netán egy hamisítványon, tucatjával szétszórva láttuk a hullaként heverő, óriási
szobrokat. Flange kerülte a tekintetem, és azzal jött, ez az új balesetem nemigen használható
semmire. A mobil újra tűrhetően működött. Végignéztem a híreket – új kősorozat
jött divatba, Egyiptomban semmit sem tehetnek a piramisokat lassacskán széthordó rablók
ellen. Atlantában robbantottak, végül egy kérdés, nincs-e szükségem vadonatúj, egyben
ősrégi vallartai faragványra.