letölthető pdf - Prae

fekete szőrt, és a fogaim közti résen húzom át, hogy a nyelvem hegye végre beljebb
lökhesse a gyomrom felé. Megemésztem a fülzsírt, a megszáradt szappant, amit úgy
kellett előkotorni, a sűrű csipát és az orromból kilógó csápokat. Meg én. Szeretem a
testem. Höröghetnél halkabban. Idegesítesz.
Mert a gyomromat nem adom. Emlékezni akarok az összes lenyelt gecire, fikára,
zsírra. A tiedre is, ha leszopatod magad. Hogy este majd úgy húzzam magamra a paplant,
hogy nehéz legyen a gyomrom, arra aludjak el, hogy nem nyelem le többet, nincs
az az isten. Aztán álmomban úgy keverem ezt az egész szart, ahogy neki tetszik. Mert
van.
A pinámmal mindig szerencsétlenkedek egy sort. Próbálok beleülni a zománclavórba,
a lavórt a wc-ülőkére tettem, mert nem bírok leguggolni, de amikor a szappanért
nyúlok, leborítom az egészet a kőre. Elönt a düh, csörömpöl, pattog a zománc, aztán
fogom, ami a kezembe akad, a sarokban ott a felmosórongy, belemártom abba a picsányi
vízbe, a szappanra is szarok már, úgyse értem volna el magam, szóval, fogom a
rongyot, és próbálom azzal lötybölni a pinám. Csontszáraz marad, beleülök a tócsába,
irtó hideg a víz is, a kő is, tárogatom a combjaim. Na, így legalább éri valami víz. Egyre
pirosabb a padlócsempe. Persze napok óta akkorák a melleim, mint két öt kilós görögdinnye,
meg fáj a hasam alja, mint a háborodás. Egyvalamit szeretek azért ilyenkor. A
melleimen azok a bőrszakadások feszesebbek lesznek, mint valaha, olyan, mint a csiganyál.
Szépen csillogok, mint a karácsonyfa.
Sosem tudom, hogy fogok felkelni, inkább hátra vágom magam, így jobban szétterülnek
a hurkák és a melleim, kicsit könnyebb a derekam, és éri a hátam a víz. Így kiterülve
mindig beugrik egy kép, Bori és az ő hatalmas csiklója. Meg tudtam veszni érte.
Ő meg azért, ha rám ülhetett. Ahogy az arcom fölé terebélyesedett, mindent beterített
a hatalmas csikló, elvigyorodtam, büdös kurva, aztán mohón nyalni kezdtem. Egyre
nedvesebb lett tőle a szám, az orrom, az állam, nem győztem nyelni, aztán már az arcom
is csupa lucsok lett. Amikor felsikoltott, kiharaptam belőle egy darabot. Olyan
aprót, hogy észre se vette, a fájdalomra mai napig érzéketlen, kedvemre játszhattam a
kiharapott hússal, amíg élvezett.
Gyerek, te már alszol. Érzem, ahogy töpped bennem a farkad, ha jól számolok, és
igen, az legalább két-három perc. Gyerek, jobb lenne, ha hallanál.
Ezek mind nyomokat hagynak. Imádom a csöcsöd, tiszta gedva, a pinád is olyan
pudvás, mit számít, ha beléd verem? Aztán dugja rögtön utánam a farkát az ultrás
vízbe. Ott a vödör a sarokban, alig kell kettőt lépni. Baszd meg, még csorog belőled a
geci. Nem baj, nyanya, én nem akarok gombás lenni. A fenét. Azért jön mind. Hogy
hátha. Hátha elkapják, elkapnak valamit, vagy átveszi a bőrük a szagomat.
A nők dolgoztatnak inkább. Mert ők otthon felszopnak, leszopnak, nyelik azt a
csumás tejet, rájuk meg szarik az úristen is. Na ezért kell az a kibaszott fürge nyelvem.
Meg az ujjam. A kezemre muszáj vigyáznom, havi egy tubus vörös lakk a kiadás. Az
többnyire jó nekik. Attól elhiszik, hogy ápolt vagyok, finom, de inkább hitetem el én
velük azt, hogy ők a kiskirálylányok. Hogy az a kurva borsó szúrná ki a veséjüket. Mert
hisztis picsa mind, aki idejár, a cekkert az előszobában hagyják, ott van apának a sör,
a gyereknek valami csoki, a diétás joghurt meg a müzli, nevetséges, mindig elmesélik,
hogyan tömik magukba a büfében vett péksüteményt, aztán rohannak a céges budiba
az egészet kihányni. Van pofájuk büszkélkedni azzal, hogy a rekordidőm negyvennyolc
043
prae