letölthető pdf - Prae

hogy a szerző néhány skizoid alkotása viszont protocyberpunk műnek tartható (pl.
Ubik vagy a fentebb szóba hozott regény). A Dick-életmű történeti kettéválasztása
közelebb hozhatja annak felismerését, hogy a cyberpunk az Új hullámhoz képest is
fordulatot jelentett, például a kibernetikus interfész alakzatok alkalmazásával vagy az
ontológiai kérdés komputer-szimbolikához láncolásával. Hogy a virtualitás terén ez
mennyiben minősül folytatható narratívának, az viszont már egy éppen most zajló
folyamat: William Gibson Pattern recognition (m: Trendvadász) című, a Szárnyas fejvadászok
korában (a WTC elleni merénylet utáni években) játszódó regénye ugyanis
marginalizálja a cybertér-klisék szerepét, és helyettük a mémek működésére fűzi fel a
cselekmény retorikáját. Ezzel mintha önkéntelenül is jelezné a cyberpunk horizont
bezárulását.
A regénynek a közelmúltban egy jelentékeny ismertetése is megjelent: Rácz I. Péter
eszmefuttatása a Gibson-mű koncepcióját Dan Sperber naturalista kultúraelméletével,
„járványkórtanával” állítja párhuzamba. 10 Teljes joggal, hiszen a Trendvadászban a
kulturális mintázatok terjesztésének analógiája a vírusok viselkedése; illetve a filmmozaikok
utáni nyomozás (és az erre épülő szubkultúra létrejötte) modellül szolgál
egy multinacionális cég reklámkampányához. A Klip tehát a fertőzés szinonimája, a
kultúra olyan egysége, mely a génekhez – és Bear noocitáihoz – hasonlóan replikációt
és szelekciót, ismétlődést és kiválasztódást mutat. A regény csattanója éppen ezt a képességét
hasznosítja, amikor kiderül, hogy a filmkockákat egy mentálisan sérült lány alkotta
véletlenszerűen, vagyis a rájuk épült kultusz (zseniális alkotónak gondolják) mutációk
sorozata. „A tudatát áthághatatlan korlátok közé szorította az agyába ékelődött
T-alakú repesz, a szülei életét kioltó Claymore akna élesítő-szerkezetének darabkája,
ami túlságosan mélyen és kényes helyen van ahhoz, hogy valaha is kivegyék onnan.
(…) Belőle és a gyötrő fájdalomból, a szüntelen egérkattintások ritmusára bontakozott
ki a Klip.” 11
A létrejövő mintázat olyan értelmezéseket tesz lehetővé, melyek hibákkal, díszítésekkel
másolódnak; az átadás során a Klip identitása átalakul, képi információként folytonosan
módosul; a hozzá való viszony pedig magatartásformaként öröklődik az adott
szubkultúrán belül, majd a marketing-piacon. Ez a sikeresség valóban egyfajta evolúciós
mechanizmus eredménye, mely végső soron a nyelvvel megjelenő kreativitásbeli
robbanásra vezethető vissza. A Trendvadász tehát – Gibson Dawkins-olvasataként
– bemutatja a biológiai változásokból kinövő, de azok „logikájától” némileg eltérő
kulturális evolúció működését. Azt a folyamatot, melyet a mémek hihetetlen gyors
terjedése és folytonos mutálódása generál. Susan Blackmore szerint „ha a mémek egyszer
megjelentek, elvárható tőlük, hogy a saját életüket éljék tovább.” 12 Ebből a szempontból
Gibson újabb regénye – Dick és Bear műveivel sajátos komplexumot alkotva
– maga is remek mémnek bizonyulhat.
10
Rácz I. Péter: A kultúra mint vírus. Szőrös Kő, 2006/3, 49–53. o.
11
Az idézetet a következő kiadás alapján közlöm: William Gibson: Trendvadász (fordította Gálla Nóra). Magyar
Könyvklub, Budapest, (é. n.).
12
Susan Blackmore: A mémgépezet. Kulturális gének – a mémek (fordította Greguss Ferenc). Magyar Könyvklub, Budapest,
2001, 63. o.