letölthetŠpdf - Prae
letölthetŠpdf - Prae letölthetŠpdf - Prae
interpretációja megegyezik a kisebb méretű genetikai eltérések ideiglenes szocioszexuális elfogadásával, mint a reproduktív szerencsejáték nyerteseinél, és elutasítja a nagyobbrészt divergens supermant, mint a spontán mutánsok esetében. Az igazi idegen esetében (pl. hatalmas asztali számítógépek, B.E.M.-ek az Arcturusról, beszélő kutyák) a szociális elfogadás függhet egyrészt az idegennek a humán fenotípustól való számottevő divergenciájától, illetve a termékeny utódok nemzésének képességétől. Habár elképzelhető, hogy egzotikus idegenek ugyanolyan könnyedén kiirtják az emberi fajt, mint a rosszindulatú supermanek, mégis kevésbé valószínű, hogy ilyen idegenek aktivizálnák a belső genetikai vészjelzőinket (a testes szőkeségeket becstelen célokkal elhurcoló B.E.M.-eket mutogató ponyvák generációjának ellenére). Valójában egy igazán gonosz idegen megpróbálkozhat az ideális emberi szexuális partner nagyon közeli szimulációjával, de a reprodukció képességének hiányával. Az emberi szexuális energia ilyen vonzó öszvérek irányában történő eltérítése az átlagos emberek közösüléséből származó utódok számának katasztrofális csökkenését eredményezhetné. Ezt a szemléletmódot alkalmazták a csavarféreg majdnem teljes kiirtásához Texasban. Ez a stratégia, használják bár Dél-Texasban vagy a The Stepford Wives-ban 24 , a vészjelek specifikus negációjától függ, amelyek általában megakadályozzák a meddő partnerekkel létesített szexuális kapcsolatot. Ez a forgatókönyv azonban azt tételezi, hogy az idegennek érdekében áll kiszorítania bennünket a területünkről – egy feltevés, amely nem sok jóval kecsegtet. Ugyanakkor ezt mi is megtehetjük magunkkal; a jelen felfújható szexbabái jelenthetik az első lépést egy olyan valaminek az előállításához, amely végső fokon kívánatos, mesterségesen intelligens és teljességgel terméketlen Helen O’Loy/ Marilyn Monroebot! 25 Így saját magunkon is bemutathatjuk a csavarféreg-trükköt. De visszatérve az idegenekhez és a supermanekhez, foglaljuk össze ennek az esszének a téziseit. A genotípus és a fenotípus kisebb méretű eltérései vonzóak. A radikális superman azonban mindig fenyegetést fog jelenteni a genotípusra és a fenotípusra. Jellemzően, ennek az érzékelt fenyegetésnek jóval nagyobbnak kell lennie, mint a genetikailag irreleváns nemhumanoid esetében, aki legfeljebb a fenotípus szintjén veszélyes számunkra. Ezt a fenyegetést valószínűleg túlhangsúlyozták, amint arra Larry Niven is rámutatott, a bábosok széles választékával, hullatolvajokkal és „vér szerinti gyerekekkel”, mint Octavia Butler megegyező című sztorijában. 26 De a valódi idegenek minden valószínűség szerint fizikailag túl eltérőek lesznek tőlünk ahhoz, hogy túlságosan foglalkoztassa őket az élőhelyünk vagy a testünk megszerzése. Végezetül fontos lehet megfontolni ezen állítások általánosságát szélesebb kulturális összefüggés keretében. Figyelemre méltó, hogy milyen keveset kezdünk mitikus hőseink szexuális életével. Mit tudunk Herkules szexuális életéről? Sámson egy csodálatos szexuális metaforában elveszíti erejét, amikor Delila levágja a haját. Ennek az eseménynek a Superman szüzessége elvesztésével való párhuzama megdöbbentő. És mi van a vallásos vezetőkkel? Ritkán foglalkozunk Jézus, Buddha stb. szexuális szokásaival. Lehetséges, hogy az ilyen kulturális alakokat a korábban tárgyalt spontán supermanhez hasonló státusban mitologizáltuk? Az ilyen kérdések a szociobiológiai analízisek kiterjesztését vetik fel jóval a science fictionbeli supermaneken túlra. Fordította Hegedűs Orsolya 24 Ira Levin: The Stepford Wiwes: A Novel. Random House, New York, 1972. 25 Lester Del Rey: Helen O’Loy. in And Some Were Human. Ballantine, New York, 1943. 26 Octavia Butler: Blood Child. in Isaac Asimov’s Science Fiction Magazine. Davis Publications, New York, 1984.
H. Nagy Péter Imaginàrium VIII. Géngépezet „A sci-fi legjava szerintem igenis jelentékeny irodalmi forma, noha egyes irodalomtudósok sznob módon lebecsülik.” Dawkins helyzetjelentése annak ellenére megállja a helyét, hogy ellenpéldákat is lehetne sorolni a közelmúltból: a sci-fire és a peremműfajokra irányuló figyelem begyűrűzött az irodalomtudomány területére is. Az angol sztárbiológus persze nem az egyetlen, aki – természettudós lévén – az irodalom eme speciális válfajának megkerülhetetlenségére figyelmeztet. Se szeri se száma azoknak a nyilatkozatoknak, melyek a fenti szituációból indulnak ki. Sőt, a tudománynépszerűsítő irodalom rendre beleütközik ehhez hasonló dilemmákba. Kétségtelen ugyanis, hogy rengeteg sci-fi ötlet szolgáltathat alapot bizonyos – korántsem légből kapott – teóriák magyarázatához, elősegítve ezzel igen bonyolult kérdések megértését. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a felől érvelünk, hogy a sci-fi megítélését jócskán befolyásolta a „műfaj” természettudományos orientációjának megváltozása. Miről is van szó? A science fiction mindig is vonzódott a biológiai témákhoz. Míg azonban a klasszikus sci-fi elsősorban a fizikai, asztronómiai stb. ismereteket hasznosította, addig a 20. század utolsó harmadának Új hulláma (mindenekelőtt a Hard SF-re kell itt gondolni), megtörte az ilyen típusú fiktív világalkotás dominanciáját. Bár addig is számos biológiai előfeltevés került napirendre a „műfajon” belül (pl. mutációktól való félelem, az intelligencia kiterjeszthetősége, idegen evolúció, a test manipulációja stb.), a biológia genetikai fordulata után a helyzet alapvetően megváltozott. Nagyon beszédes például az, hogy még a gép és ember szimbiózisára épülő cyberpunk sem kerülhette meg a biológiai identitás problémáját. Ezzel párhuzamosan az ismeretelméleti érdeklődés ontológiai felváltása is együtt járt olyan fejleményekkel, melyeknek tudományos előfeltevései a (szocio)biológia területéről származnak. A darwini evolúcióval való következetes szembenézés – Lem gépi civilizációin túl – például olyan remekműveket ihletett, mint Philip K. Dick kultuszregénye, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? Mielőtt tulajdonképpeni témánkra, Greg Bear A vér zenéje című szövegére rátérnénk, bemelegítésképpen érdemes egy rövid kitérőt tennünk Dick alkotásának egy fontos kérdésiránya felé. Dick és Darwin A regény cselekménye egy globális katasztrófa (Terminus Világháború) utáni Földön játszódik. Az emberiség nagy része emigrált más planétákra, az anyabolygón magas a nukleáris szennyezettség, az állatfajok többsége kihalt, mindent elborít, önálló életre kel a szemét. Olyan multinacionális nagyvállalatok és kiszolgáló egységeik uralják a világpiacot, melyek az állatok helyébe lépő másolatok és az emberekhez mindinkább Richard Dawkins: Szivárványbontás. Tudomány, szemfényvesztés és a csoda igézete, fordította Kertész Balázs, Vince Kiadó, Budapest, 2001, 40. o. 011 prae
- Page 1: Biológiai sci-fi Joseph D. Miller
- Page 5 and 6: Joseph D. Miller Szex, Superman és
- Page 7 and 8: joga gyermeket kihordani. Mindegyik
- Page 9: vezetnek, természetüknél fogva n
- Page 13 and 14: kell állni a gyártással, mert a
- Page 15 and 16: Közben Vergil vírusok közreműk
- Page 17 and 18: matlanok a gazdaszerepre, hogy „m
- Page 19 and 20: Ràcz I. Péter EvolÏciÑ màskén
- Page 21 and 22: (A bolygó és élővilágának fel
- Page 23 and 24: Gyuris Norbert „És zavar, hogy v
- Page 25 and 26: fölény a novella vége felé olya
- Page 27 and 28: odalom. A poszthumán állapotra va
- Page 29: dásos állapotban tudja csak elké
- Page 33 and 34: ”vàry Emma KªnnyûbÑvàrok és
- Page 35 and 36: sebhelye, kiszedik a sebből a tán
- Page 37 and 38: Anyám és Márti néni kakaóvaj d
- Page 39 and 40: Spiegelmann Belépª Laura Amikor m
- Page 41 and 42: Csobànka Zsuzsa Geci a pina Négys
- Page 43 and 44: fekete szőrt, és a fogaim közti
- Page 45 and 46: Farkas Gyulàné Istvàn Tökéletr
- Page 47 and 48: Borbély Andràs Ez is kész Pillan
- Page 49 and 50: Csepregi Jànos Magenta system I-II
- Page 51 and 52: - Mitől is... - Micsoda? Mi mitől
- Page 53 and 54: Mélyen alattunk a raktérben minth
- Page 55 and 56: 055 - Mit számít? Egyik a háromb
- Page 57 and 58: nem a Titanic süllyed csak mi vál
- Page 59 and 60: - Ilyen a hangom - előkaptam a mos
H. Nagy Péter Imaginàrium VIII.<br />
Géngépezet<br />
„A sci-fi legjava szerintem igenis jelentékeny irodalmi forma, noha egyes<br />
irodalomtudósok sznob módon lebecsülik.” Dawkins helyzetjelentése annak ellenére<br />
megállja a helyét, hogy ellenpéldákat is lehetne sorolni a közelmúltból: a sci-fire és a<br />
peremműfajokra irányuló figyelem begyűrűzött az irodalomtudomány területére is. Az<br />
angol sztárbiológus persze nem az egyetlen, aki – természettudós lévén – az irodalom<br />
eme speciális válfajának megkerülhetetlenségére figyelmeztet. Se szeri se száma azoknak a<br />
nyilatkozatoknak, melyek a fenti szituációból indulnak ki. Sőt, a tudománynépszerűsítő<br />
irodalom rendre beleütközik ehhez hasonló dilemmákba. Kétségtelen ugyanis, hogy<br />
rengeteg sci-fi ötlet szolgáltathat alapot bizonyos – korántsem légből kapott – teóriák<br />
magyarázatához, elősegítve ezzel igen bonyolult kérdések megértését. Talán nem járunk<br />
messze az igazságtól, ha a felől érvelünk, hogy a sci-fi megítélését jócskán befolyásolta a<br />
„műfaj” természettudományos orientációjának megváltozása. Miről is van szó?<br />
A science fiction mindig is vonzódott a biológiai témákhoz. Míg azonban a klasszikus<br />
sci-fi elsősorban a fizikai, asztronómiai stb. ismereteket hasznosította, addig a 20.<br />
század utolsó harmadának Új hulláma (mindenekelőtt a Hard SF-re kell itt gondolni),<br />
megtörte az ilyen típusú fiktív világalkotás dominanciáját. Bár addig is számos biológiai<br />
előfeltevés került napirendre a „műfajon” belül (pl. mutációktól való félelem, az intelligencia<br />
kiterjeszthetősége, idegen evolúció, a test manipulációja stb.), a biológia genetikai<br />
fordulata után a helyzet alapvetően megváltozott. Nagyon beszédes például az,<br />
hogy még a gép és ember szimbiózisára épülő cyberpunk sem kerülhette meg a biológiai<br />
identitás problémáját. Ezzel párhuzamosan az ismeretelméleti érdeklődés ontológiai<br />
felváltása is együtt járt olyan fejleményekkel, melyeknek tudományos előfeltevései<br />
a (szocio)biológia területéről származnak. A darwini evolúcióval való következetes<br />
szembenézés – Lem gépi civilizációin túl – például olyan remekműveket ihletett, mint<br />
Philip K. Dick kultuszregénye, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?<br />
Mielőtt tulajdonképpeni témánkra, Greg Bear A vér zenéje című szövegére rátérnénk,<br />
bemelegítésképpen érdemes egy rövid kitérőt tennünk Dick alkotásának egy fontos<br />
kérdésiránya felé.<br />
Dick és Darwin<br />
A regény cselekménye egy globális katasztrófa (Terminus Világháború) utáni Földön<br />
játszódik. Az emberiség nagy része emigrált más planétákra, az anyabolygón magas a<br />
nukleáris szennyezettség, az állatfajok többsége kihalt, mindent elborít, önálló életre<br />
kel a szemét. Olyan multinacionális nagyvállalatok és kiszolgáló egységeik uralják a<br />
világpiacot, melyek az állatok helyébe lépő másolatok és az emberekhez mindinkább<br />
<br />
Richard Dawkins: Szivárványbontás. Tudomány, szemfényvesztés és a csoda igézete, fordította Kertész Balázs, Vince<br />
Kiadó, Budapest, 2001, 40. o.<br />
011<br />
prae
Change language