A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

2. diák-reflexió:
A didaktika szemináriumi órára felkészülés reflexiója – avagy hogyan készültem a
kiselőadásra
„Kiselőadásomat a pedagógiai célrendszer elemeivel foglalkozó témakörön belül a
követelmények, követelmény-taxonómiák témájából tartottam. A referálás kényes műfaj, és
egyáltalán nem olyan egyszerű felkészülni rá, mint amilyennek tűnik, ha másokat hallgatunk.
Miután kézhez kaptam az anyagot, először félretettem, és adtam magamnak egy kis
időt arra, hogy végiggondoljam, mi az, ami bármiféle segítség vagy tudományos munka
elolvasása nélkül eszembe jut arról a szóról követelmény. Hiszen ha a csoporttársaimnak
tartok kiselőadást, akik hozzám hasonló alaptudással bírnak, ezt a tapasztalatokon nyugvó
alapismeretet kell kiindulási pontnak tekintenem.
Ezután olvastam el a kapott anyagot, még mindig a laikus szemével, ismerkedtem a
szöveggel, az új információkkal, úgymond ráhangolódtam a szövegre, egy másfajta
szemléletre, stílusra.
Azután végiggondoltam, milyen az ideális referátum. Amit én várok tőle, az lesz a
mérce ahhoz is, amit én tartok: legyen pontos, jól felépített, követhető, érthető, érdekes. A
kiselőadás vázlatának megtervezésekor főként ezeket a kritériumokat tartottam szem előtt,
arra törekedtem, hogy ezeknek megfeleljek.
A következő lépés a téma tényleges feldolgozása volt. Megkerestem a főbb
témaköröket és az amúgy is lényegre törő jegyzetből kiemelni a legfontosabbakat, megtalálni
a hozzájuk fűződő magyarázatokat, és az egyes témákat kerek egésszé kovácsolni. Kicsit
tudathasadásos állapot egy ismeretlen témából felkészülni, megérteni annyira – és közben
egyidejűleg készülni már arra –, hogy másoknak is érthető formában elő tudjam adni. A
referátum összeállításakor, amikor az anyagot már ismertem és a referátum keretterve
összeállt, arra törekedtem, hogy a közben bennem felmerülő kérdésekre választ találjak, mivel
arra gondoltam, a csoporttól hasonló kérdésekre számíthatok.
Elszámítottam magam. Kérdéseket nem kaptam. Kaptam mást:
Az anyagban a feldolgozáshoz, csoportos munkához felhasználható feladatok közül kettőt
választottam ki, amik közül az órán, időszűke miatt, egyet tudtam a csoporttal megcsináltatni.
Mivel ez a referátum nem a szigorú, szokásos értelemben vett kiselőadás volt, hanem inkább
imitált tanóra, ahol enyém volt a tanár szerepe, csoporttársaim, pedig mint diákok vettek részt
az órában, a téma ismertetése mellett arra is kellett figyelnem, hogyan aktivizálhatnám őket,
ami nem volt könnyű feladat. Tanítási gyakorlaton lévő ismerőseim mesélték, amit eddig csak
elhittem, most már tudok, mert a saját bőrömön tapasztaltam: a tanár érzékszervei egyszeriben
kifinomulnak, felerősödnek, ha órát tart. Az agy megtanul kétfelé figyelni, egyrészt az
anyagra koncentrál – hol tartok, mit akarok még elmondani, mi lesz a következő lépés –,
másrészt az osztályra, minden rezdülésük nyomon követhető. Az is, ha unatkoznak, az is, ha
figyelnek. Mit kaptam tulajdonképpen ezen az órán, illetve egy töredék részén? Válaszokat a
kérdéseimre a csoporttársaimtól. Figyelmet. Kihívást, a kevésbé érdeklődő hallgatóktól.
És azt a lehetőséget, hogy ebben a helyzetben is kipróbálhassam magam.”
(Egyetemi hallgató, francia szak, PTE)
80