A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

1. diák-reflexió:
Reflexió a didaktikai szeminárium-vezetésre való felkészülésre
„Amikor ezt a témát választottuk, azt gondoltam, ez könnyebb feladat lesz, mint a többi,
hiszen olyan gyakran használt fogalomról van szó. Csak arra nem gondoltam, hogy mivel
szinte alapfogalomnak tekinthető, ezért aztán egy kicsit megfoghatatlan is. Hiszen
mindannyian használjuk ezer és ezer összefüggésben és kontextusban, de mégsem
beszélgetünk soha arról, hogy mi is a tudás valójában. Nos, amikor ennek utána gondoltam,
nagyon megijedtem, mert nem tudtam, hogy álljak neki, honnan kezdjek beszélni róla. Így
arra az elhatározásra jutottam, hogy utánanézek, miként is definiálják a különböző
diszciplínák a tudást. Először a nagy, átfogó értelmező lexikonban keresgéltem, majd
felütöttem a pedagógiai és a pszichológiai lexikonokat. Ez már legalább egy kis segítséget
nyújtott, hogy megértsem, miről is van szó. Aztán találtam egy Orosz Sándor által írt főiskolai
jegyzetet, ami a tudásról szólt. Sokat segítettek a fénymásolatok is, amelyeket a Tanárnőtől
kaptam, mert ez alapján már el tudtam indulni valamerre. Mivel így már volt egy átfogó
képem, ezért a többiekkel úgy egyeztünk meg, hogy a bevezető részt és a tudásról tudható
általános dolgokat mondom el én, mintegy keretet, rövid vázlatot adva arról, amit a többiek
aztán majd a későbbiek során kifejtenek. Szerencsémre találtam egy másik nagyszerű könyvet
is, amely nagyon megkönnyítette a dolgomat. Ez Csapó Benő: Kognitív pedagógia című
könyve volt. Ez a könyv azért is állt közel hozzám, mert több pszichológiai vonatkozást is
tartalmazott, összekapcsolta a pedagógia és pszichológia fogalmait és tudását a tudásról. Így
aztán úgy gondolom, hogy egy kicsit interdiszciplinárissá tettük ezzel az általunk tartott
szemináriumot, hiszen igyekeztünk belevonni mindannyian a saját érdeklődésünknek
megfelelő – például filozófia, pszichológia, angol nyelv, stb. – tudástartalmakat is.
Nekem személy szerint az volt a célom, hogy elhelyezzem a tudást a pedagógia
fogalomkeretében, hogy teljes képet nyújtsak, és ne érezzék úgy a többiek, mintha a témakör
darabjaira hullott volna szét.
Mielőtt ránk került volna a sor, többször is megbeszéltük, hogy kinek, mi lesz a
feladata, mi az a minimális és maximális időmennyiség, amit ki kell töltenie, és arra is
próbáltunk figyelni, hogy ne ismételjük meg azt, amit a másik már elmondott. Számomra
nagy élmény volt ez az óra, mert úgy éreztem, hogy sikerült úgy felkészülnöm és mindent úgy
átgondolnom, hogy tudtam, miről beszélek. Úgy gondolom, amit át szerettem volna adni, azt
elmondtam. Próbáltam interaktívabbá tenni az én részemet, szerettem volna megértetni, hogy
az elmondott elméleti példák és modellek a hétköznapi folyamatokra is illeszthetők, ezért is
kérdeztem rá mindenre, amiről azt gondoltam, hogy előzetes tudás nélkül is lehet véleménye
róla a többieknek.”
(Egyetemi hallgató, magyar-pszichológia szak, PTE)
79