A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

tekintettel gondosan összefoglalt és a fejlődés éveire előrehozott tudást szerzi meg: a megértés
és kifejezés pontos eszközeit, a tapasztalatszerzés módszereit és műveleteit, magukat az eddig
szerzett lényeges tapasztalatokat, ezeket a szükséges fokig begyakorolja (felhasználható
ismeret, jártasság, készség, szokás); kiterjed a tanulás a célszerű és emberséges magatartás, az
erkölcsi meggyőződés és ítélőképesség alakítására; a munka műveleteire és készségeire; a
szép felismerésére, keresésére és megvalósítására a természetben, a művészetben és az
életformában; a testi és egészségi életre. (...)
A pedagógiában, főként az oktatásban sokszor korlátozzák a tanulás jelentését a
tapasztalati tartalmak (ismeretek) rögzítésére, mégis mindig arról van szó, hogy a tanulás
folyamán, annak eredményeképpen a társadalomba belenövő ember – amint régebben
mondani szokták – kiművelje szellemét, értelmét, hogy az ismeretszerzést összekapcsolja a
megismerő funkciók, az emlékezés, a képzelőerő, a gondolkodás formáinak, módszereinek,
műveleteinek elsajátításával. A szűken értelmezett tanulásról lehet azt mondani, hogy célja
egy elhatárolt tudás, tágan értelmezve azonban – tehát a tanulásban általában vagy a
tanulmányokban – benne értünk olyan átfogó viszonyulásokat és teljesítményeket, mint a
megértés, a gondolkodás, a probléma-megoldás, a tanulási eredmények új helyzetben való
alkalmazása. Az ember, mikor valamit tanul – ha jól tanul –, akkor tapasztalni, tanulni,
gondolkodni, választani stb. is tanul. Ezért kell mindig együtt látni és egymással
összefüggésben tárgyalni az ismeretszerzés (tapasztalás), a rögzítés és a felidézés, illetőleg
alkalmazás szakaszait. (...)
Az értelmes tanulásban a megértést tekintjük az alapfogalomnak: benne már
kiemelkedő szerep jut az elemzés alapján végzett különbségtételnek és a kapcsolatok
teremtésének elemzés útján. Minél fejlettebb az ember értelmileg, annál több különbséget
vesz észre hasonló dolgok között, és annál több hasonlóságot állapít meg különböző dolgok
között.
(KISS Árpád: A tanulás fogalma a pszichológiában és a pedagógiában, Pszichológiai tanulmányok V,
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963, 223-234. o.)
A tanulásról
„Meglehetősen paradox, hogy az a tanításelmélet, amelynek centrális problémája a tanulás
tervezése, irányítása, szabályozása és értékelése, fogalmi rendszerében nélkülözni kényszerül
az emberi tanulás egyértelműen definiált és körülírt fogalmát. (...)
Pedig a tanulás fogalmának értelmezésében rohamos fejlődés következett be. Egyre
több fény derül a tanulás idegélettani alapjaira (...), a tanulás fiziológiai összefüggéseire (...), a
tanulás és az érés, a tanulás és a gondolkodás, a tanulás és a motiváció viszonyára (...).
Kelemen László népszerű pedagógiai pszichológiai rendszerében a tanuláslélektani alapok is
megtalálhatók. Főként az amerikai pszichológiára jellemző, hogy a tanulással kapcsolatos
ismereteket ún. tanuláselméletekben és tanulási törvényekben foglalják össze (...). A
szociológiában pedig gyakori, hogy a tanulás fogalmát kiterjesztik a műveltségátadás, a
kultúraörökítés mechanizmusainak a magyarázatára. (...)
Ez a felhalmozott tudás bő forrása a pedagógiai alkalmazásnak akkor is, ha a
pszichológusok ma még nem tudnak hitelt érdemlő és egységes választ adni a
pedagógusoknak arra a kérdésére, hogy »Mi a tanulás?«. Bizonyos azonban, hogy a tanítás és
a tanulás pedagógiai kérdéseire pszichológiai, sőt szociológiai és szociálpszichológiai
megközelítés nélkül ma már csak szakszerűtlen válasz adható.
Amikor a tanítás-tanulás rendszerszemléletéhez a tanulás fogalmát keressük, akkor
főként azokból a kutatásokból indulunk ki, amelyeket – mint Kiss Árpád mondotta – »a
pedagógiai alkalmazásra való tekintettel végeztek és végeznek«. (...)
70