A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

3. szöveg:
A tudás változása
„Bár a »tanulás« fogalma definíció szerint a tudás gyarapodásához vezető folyamatot jelöli, a
köznapi, iskolai szóhasználat a tanulást mint folyamatot elválasztja az eredményétől. Amikor
arról beszélünk, hogy a gyerek tanulással tölti az idejét, vagy amikor az eredményes és
eredménytelen tanulást említjük, nem tételezünk fel szükségszerű összefüggést a tanulás mint
meghatározott tevékenység és a tudás gyarapodása között. A tudás előtérbe állításával, a tudás
változásáról beszélve az oktatás eredményorientált szemléletét emelhetjük ki.
Hangsúlyozzuk továbbá, hogy ami bennünket elsősorban érdekel, az egy meglevő
dolog megváltozása, nem pedig valami új dolog létrejötte, kialakulása. Amikor arról
beszélünk, hogy új tudás keletkezik, új fogalmakat vagy készségeket tanulunk meg, akkor is
csak arról van szó, hogy tudásunk új elemekkel és kapcsolatokkal bővül. Amit azonban mi új
tudásként regisztrálunk, például egy teszttel felmérünk, az általában nagyobb részben a régi
tudás elemeiből áll, az új tudása működésében egy nagyobb rendszer vesz részt, mint amit
éppen létrehoztunk.
A változás előtérbe állításával a tudás rendszerjellegét hangsúlyozzuk. E szemlélet
alapvető konzekvenciákkal jár a tanítást illetően. A tanulók mindegyike a tudás egy saját,
mindenki másétól különböző rendszerének van birtokában, annak megváltoztatása, egy új
részrendszer kiépítése tehát (elvileg) minden egyes esetben más és más eljárást igényelne.
Egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinél sikerül ugyanazokat az új elemeket beépíteni: ehhez
rendelkezni kell a megfelelő csatlakozási pontokkal. A kapcsolatok kiépítéséhez pedig a
megfelelő elemek megléte szükséges. (...)
A gyakorlatnak egységes szemléletű, alapfeltevéseit és fő vázát tekintve áttekinthetően
egyszerű elméleti modellekre van szüksége. Az oktatás gyakorlata, az a valóság, amelyre a
modelleket alkalmazni kell, mindig rendkívül komplex. A pszichológia egyes irányzatai vagy
elméleti modelljei ennek a komplexitásnak egyes aspektusait emelik ki, így azután azokat
kellő részletezettséggel képesek leírni. A tanítás azonban mindig a teljes komplexitással
szembesül, a befolyásolandó jelenségeket a maguk egészlegességében kell értelmezniük. Ha
az egyes részletekről különböző megfontolások alapján alkotunk képet, össze nem illő
részképekhez jutunk, amelyeket azután nem tudunk egységes egésszé összerakni.
Szükségszerűen az egészből kell kiindulnunk, elméletünk fő vázának ezért egyszerűnek kell
lennie, és ebből az egységes vázlatból kiindulva kell a részletek felé leágaznunk és a részletek
teljes gazdagságát feltárnunk. (...)
A kognitív pedagógia tanuláselméletét a következő rendezőelvek alapján építhetjük
fel:
(1) A tudásból mint az oktatás alapvető céljából indulunk ki, tehát nem a tanulás
megfigyelhető jelenségeinek, folyamatainak sajátosságait használjuk alapvető rendező
elvként.
(2) A kognitív pszichológia pedagógiai szempontok alapján átrendezett megismerésmodellje
és terminológiája szolgál keretül.
(3) A mesterséges és a humán információfeldolgozás különbségeinek elemzésével kiemeljük
az emberi tanulás sajátosságait és ennek pedagógiai konzekvenciáit.
(4) A tudás változásának folyamatait elhelyezzük a tudás és a személyiség, illetve a
megismerő individuum és a szociális közeg kapcsolatrendszerében.
A tudás sajátosságaiból kiindulva a tudás két nagy kategóriájának keletkezését és
változását kell leírnunk: az információk* és a programok* tanulását.”
(CSAPÓ Benő: Kognitív pedagógia, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992, 79, 82-83. o.)
53