A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

1. szöveg:
A pedagógiai tudásról
„Az ismeret és a tudás tényleges megkülönböztetésére történtek ugyan kísérletek, de messze
vagyunk még attól, hogy egy konszenzuson alapuló tudáselmélet alapján lehessen válaszolni
szabatosan arra, hogy mi is tulajdonképpen a tudás. Pauler Ákos például a tudást olyan
valamire vonatkozó teljes megismerésnek tekinti, amelyet indokolni is tudunk. Így a tudás
köre jóval szűkebbnek tetszik, mint a megismerésé. Szerinte a tudásunknak nem részei azon
tények, melyeknek okát nem vagyunk képesek megadni. Az ilyen tény ítélet ugyan, több a
szemléletnél és az intuíciónál, de azért nem része a tudásnak, mert amikor valamit tudunk a
világról, illetve a valóságról, akkor mindig indokolunk; az indoklás pedig mindig
következtetés, tehát ítéletkomplexum.
A tudásnak az ismerettől eltérő jellegét kísérli meg elkülöníteni Nagy József is. Igaz
nem logikailag, mint Pauler Ákos, hanem egy maga által kialakított ismeretrendszer: a
tudástechnológia szemléletmódja szerint. Ő úgy gondolja, hogy mindenféle ismeret tudás. De
tudás például a készség is, a tanult képesség is.
A két egymástól eltérő tudásjellemzési módnak rejtetten felismerhető egy közös
vonása: a statikus leképezésen túl, amit az ismeret jelent a világhoz, illetve a valósághoz való
viszonya szempontjából, a tudás valamiféle többletet jelent. Olyan többletet, amely az akció, a
cselekvés irányába mozdul el. A filozófiakutató ezt indoklásnak, következtetésnek mondja, a
pedagóguskutató készségnek, tanult képességnek. Ezeket a szempontokat is figyelembe véve
szerintünk a tudás: a tapasztalt, illetve kutatási tárggyá tett világ olyan ismeretét jelenti, amely
túlmutat önmagán azzal, hogy megértett és tudatosult cselekvéseket alapoz meg. A fenti
definíciós kísérletünk egyáltalán nem végleges, ám kellően óvatos, s talán árnyalt is. Nem
kívánja a tudást és a cselekvést (tevékenységet) összevonni és összemosni, ezért a tudást a
tudottal és a cselekvésalapozással ragadja meg, közelállóan ahhoz, amit Rayle „A szellem
fogalmá”-ban a „tudni, hogy mi” és a „tudni, hogy hogyan” egységeként fogalmazott meg.
A tudásról fentebb adott jellemzés mutatis mutandis a pedagógiai tudásra is érvényes.
Itt csupán azt jegyezzük meg, hogy a pedagógiai tudás terminus jelentésével nem
azonosítható a pedagógus tudása, de még a pedagógus pedagógiai tudása terminuséval sem.
A pedagógiai tudás a pedagógia világára és valóságára vonatkozó tudás összességét jelenti.
Mindazt tehát, amit a megismerő alanyok tapasztalatilag vagy tudatos tárggyá tevés
(intencionálás, beállítódás) révén a pedagógiai világ létezése, illetve fennállása óta
összegyűjtöttek. Az most már a kérdés, hogy az így értelmezett pedagógiai tudás hogyan
tipizálható, milyen ismérvek szerint csoportosítható.
A pedagógiai tudás tipizálása
Igen sok csoportosítási ismérv áll rendelkezésünkre. Ezek közül kettőt alapvetőnek
tartunk.
a) Pedagógiai tudás a megismerés szintje szerint;
b) Pedagógiai tudás a tudás funkciója szerint.
Az első ismérv, a megismerés szerint mindennapi, szakmai (technikai-technológiai),
művészi, tudományos és filozófiai jellegű pedagógiai tudást különíthetünk el. (...)
A pedagógiai tudás funkciója szerint szubsztantív (tudni, hogy mi), stratégiai (tudni,
hogy hogyan), illetve normatív, teleologikus és diagnosztikus tudásról beszélhetünk. (...)
A szubsztantív tudás arra keresi a választ, hogy mi micsoda. A pedagógiai
szubsztantív tudás például ilyen kijelentésekben konkretizálódik: »A nevelés értékközvetítő
tevékenység«; avagy: »Az iskola szociológiai szempontból nem közösség, hanem szervezet«.
49