A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

IV. „A reflektív pedagógia intézte az első jelentős támadást a technikai racionalizmus ellen,
amely szerint a pedagógiai tudás kialakulásának természetes útja az, hogy a gyakorlati
szakember, s közte a pedagógus is, a tudományok által összegyűjtött elméleti ismeretanyagot
magáévá teszi, majd ezt alkalmazza a konkrét gyakorlati feltételek között. A reflektív
pedagógia szerint a gyakorlatban hasznosítható tudás nem az elméletből származik, hanem a
gyakorlati szakember (reflective practitioner) tevékenységéből, annak elemzéséből, az arra
történő reflektálásból. (…)
A reflexió, a reflektív tanítás, a reflektív tanár fogalmát általában Schön nevéhez kötik,
s való igaz, hogy e fogalmak reneszánszukat Schön könyve megjelenésének (1983)
köszönhetik. Az elnevezést azonban Dewey vezette be. Számára a reflektív tanítás a tudatos
tanításnak (amelynek során a tanár cselekvéseinek okait és következményeit is számba veszi)
a szinonimája, szemben a hagyományok és benyomások által vezérelt rutinszerű tanítással.
Mára a reflektív szemléletnek jól kialakult álláspontja van. A gyakorlati
tevékenységet, a gyakorlati szakember tudását, a tudás és a cselekvés kölcsönhatását és
fejlődését, valamint a gyakorlati szakember elméletalkotó szerepét illetően.
(FALUS Iván: Gondolkodás és cselekvés a pedagógus tevékenységében, in: Báthory Zoltán – Falus Iván (szerk.):
Tanulmányok a neveléstudomány köréből, Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 217-218. o. és 228. o.)
V. „A pedagógusoktól, mint ahogyan a gyerekektől sem azt várjuk el, hogy a mások által
kidolgozott elveket, sémákat alkalmazzák saját gyakorlatukban, hanem, hogy képesek
legyenek nézeteik és gyakorlatuk megváltoztatására, s ehhez használják fel a külső forrásból
származó segítséget.
A tanárképzés és továbbképzés akkor teszi lehetővé, hogy a tanárok a korszerű, az egyéni
tanulást segítő tanári gyakorlatnak megfelelő tudásukat, készségeiket, kompetenciáikat ki- és
folyamatosan továbbfejlesszék, ha: céljának tekinti a tanárjelöltek, tanárok meglévő
nézeteinek megváltoztatását.
Ennek érdekében:
• feltárja, nyilvánvalóvá teszi a tanárok rejtett, nem megfogalmazott nézeteit,
tudását,
• olyan elméleti megállapításokat, tényeket, gyakorlati példákat, nézeteket tesz
hozzáférhetővé, amelyek alapján a tanár felismeri saját gyakorlatának, nézeteinek
hiányosságait,
• csoportos megbeszélések, reflexiók segítségével módot ad a fenti felismerések
megfogalmazására, az eltérő nézetek ütköztetésére, s mindezek segítségével saját
nézeteik módosítására,
• lehetőséget teremt a stratégiák, módszerek, eljárások gazdag választékának
tapasztalati tanulás keretében történő felfedezésére, megismerésére, elsajátítására.”
(FALUS Iván: Pedagógus mesterség – pedagógiai tudás, Iskolakultúra, 2001/2, 27. o.)
42