A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

Bár abban az időben soha nem gondoltam arra, hogy ezt így fogalmazzam, egy ponton a
tanárból és értékelőből a tanulás facilitátorává váltam – és ez egy egészen más foglalkozás.”
(ROGERS, Carl: A tanulás szabadsága a 80-as években, in: Pőcze Gábor (szerk.): A pedagógus szakmához
tartozó képességek, Szöveggyűjtemény, Egyetemi jegyzet, Miskolci Egyetem, Okker Oktatási Iroda, 1998, 130-
131. o.)
LEHETEK-E TANÁRKÉNT ÖNMAGAM?
LEHETÜNK-E EMBERI LÉNYEK AZ OSZTÁLYTEREMBEN?
NEM
„Egy tanár barátom, aki tudott arról, hogy ezen a könyvön dolgozom, feltette ezt a kérdést az
osztályában. Az egyik, tipikus válasz így kezdődött: »Természetesen nem!«, majd néhány
ékesszólóan megfogalmazott érv következett, hogy miért gondolja a tanár ugyanúgy, mint a
diák azt, hogy egész és valóságos emberi lényként létezni az osztályteremben teljességgel
lehetetlen.
Először is a tanárokat képzésük és gyakorlati idejük alatt teljesen rászoktatják arra, hogy
önmagukra mint »szakemberekre« gondoljanak, az információ átadójára, a rend fenntartójára,
a teljesítmény értékelőjére, a vizsgáztatóra, egyszóval arra, aki végül is kiosztja az egész
»oktatás« célját képező osztályzatot. A tanár meg van győződve arról, hogy amennyiben saját
emberi mivoltában mutatkozna, és nem ebben a szerepben, talán megsemmisítenék. Tudja,
hogy nem annyira szakember, mint amennyire annak látszik. Tudja, hogy mint előadónak és
információ közvetítőnek, neki is megvannak a maga jó és rossz napjai, és gyakran maga is
rossz jegyet kapna a munkájára. Tudja, hogy ha hagyná, ahogy éppen van, lennének olyan
kérdések, amelyekre azt kellene válaszolnia, hogy »nem tudom«. Észreveszi, hogy ha teljes
lényével részt venne a diákokkal való interakcióban, akkor lennének egyesek, akiket nagyon
megkedvelne, és olyanok is, akik talán taszítanák. Mi lenne akkor az »objektivitásával«,
amikor a jegyeket adja? Vagy még rosszabb: tegyük fel, hogy egy gyerek, akit igazán szeret,
nagyon gyengén teljesít. Milyen pácban lenne! Adhat rossz jegyet valakinek, akit nagyon
szeret? A másik rizikó az, hogy amennyiben a tranzakciók teljesek lennének, néhány diák
talán venné magának a bátorságot és megmondaná, hogy a tanítás aznap nagyon unalmas volt,
és a tárgyalt anyaghoz, úgy érzik, alig van közük. Röviden: valóban nagyon kockázatos lenne,
ha a diákok a tanárt mint egész embert ismernék. Kockázatos lenne már csak azért is, mert
ezzel a tanár sebezhetővé válna. A szakmán belül is kockázatos lenne, mert hamar kivívná
magának a »gyenge képességű tanár« címet, aki inkább a tanulókkal törődik, mint a
tananyaggal, akinek zaj van az osztályában, és a diákok beszélnek az órája alatt.
Ezért – legtöbb kollégájával együtt – inkább biztosra szeretne játszani. Szilárdan viseli
maszkját, fenntartja a szakember szerepet, mindenáron megtartja »objektivitását«, és tartja a
megfelelő távolságot saját maga, mint egy magasabb szintű szerep hordozója és a diákok,
mint alacsonyabb rendű szerepjátszók között. Így fenntartja azt a jogát is, hogy bíróként,
értékelőként és néha akár végrehajtóként is működjön.”
(ROGERS, Carl: A tanulás szabadsága a 80-as években, in: Pőcze Gábor (szerk.): A pedagógus szakmához
tartozó képességek – Szöveggyűjtemény, Egyetemi jegyzet, Miskolci Egyetem, Okker Oktatási Iroda, 1998. 128-
129. o.)
2.10.4.
Ha a páros munkában elkészültek az érvek gyűjtésével, akkor listájukat osszák meg saját
IGEN vagy NEM csoportjukon belül más párokkal, és közösen alakítsák ki saját
álláspontjukat védő érveik sorrendjét!
38