A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

Az eredmény és folyamatközpontú írásoktatás fő vonásai
1. Az eredményközpontú irányzatok
1. 1. Irányított fogalmazás
A tanulók feladata nyelvtanilag helyes mondatok fogalmazása. A szöveg közönsége és célja
nem kap hangsúlyt. A tanár a nyelvi kérdések döntőbírája. A hibajavítás nem terjed túl a
mondatok szintjén. A tanulók mintaszövegeket utánoznak vagy alakítanak át.
1. 2. Hagyományos retorika
A módszer fő eleme, hogy a fogalmazások elkészítésekor a mondatnál magasabb szintű
egységet, a retorika szintjét is figyelembe kell venni. Ennek a megközelítésnek a
homlokterében tehát a szöveg logikai felépítésének és elrendezésének tanulmányozása áll:
• a bekezdések szerkezeti egységei (tételmondat, kifejtő mondat, konklúzió),
• a bekezdésekben lévő gondolatok különböző elrendezési módja (analógia,
összehasonlítás, kategorizálás, stb.),
• a bekezdések sajátosságai (egység, kohézió, koherencia),
• az esszék szerkezeti egységei (bevezetés, tárgyalás, konklúzió).
A diákok feladata az, hogy modellként szolgáló szövegek alapos áttanulmányozása után a
megismert szerkezeti egységeket megfelelő tartalommal töltsék meg.
Kritikája: A nyelvi megfogalmazás pontosságára túlságosan nagy hangsúly esik. A lineáris
és előíró jelleg akadályozza a kreatív gondolkodás és írás kialakulását (Silva, 1990.)
2. A folyamatközpontú irányzat
A folyamatközpontú írásoktatás kiindulópontja annak vizsgálata volt, hogy hogyan írnak az
írók. Megállapították, hogy a jó írók kifinomultabb írásstratégiával rendelkeznek, mint a
gyengébb írók, több időt töltenek a tervezéssel, többször olvassák át vázlataikat és nagyobb
gondot fordítanak a végső változat átnézésére. Az írás eszerint olyan összetett, rekurzív
folyamat, melyben a revíziónak, az ellenőrzésnek, a többszöri újraolvasásának döntő
jelentősége van (Silva, 1990.).
Az irányzat egyik fő alapelve, hogy a diákoknak a lehető legtöbbet kell írniuk anélkül,
hogy túlságosan nagy figyelmet szentelnének a formai követelményeknek (Dyer, 1996.). Az
írók számára maga az írás felfedező utat is jelent, amelyben rátalálnak igazi
mondanivalójukra. Mivel az írás ugyanolyan kommunikatív tevékenység, mint a beszéd, ezért
nem lehet más nyelvi készségekkel szemben alárendelt pozícióban.
A tanár már nem a nyelvi készségek döntőbírája, hanem inkább segítőként funkcionál.
A tanár nem nevezi meg a fogalmazás témáját, hanem a diákok olyan dologról fejtik ki
gondolataikat, ami számukra személy szerint nagy jelentőséggel bír. A tanár másik fontos
feladata olyan, írást motiváló osztálytermi légkör kialakítása, amelyben szóbeli és írásbeli
visszajelzés adható mind a tanár, mind a diákok részéről tanár-diák konferenciák és
társjavítások formájában az írás folyamatának bármelyik szakaszában (Silva, 1990. Brown,
1994. Grabe és Kaplan, 1996.).
231