A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

A jó olvasó értő olvasó, aki olvasás közben folyamatosan hipotéziseket gondol el, előre jelez,
jósol arra vonatkozóan, mi fog a szövegben következni. Hipotéziseit az olvasás során
ellenőrzi, tehát folyamatosan előre és hátra mozog a szövegben, megértése ezért egyrészt
nyomon követő, másrészt ideiglenes, az újabb és újabb információk értelmezése során
változó, módosuló. Az ismeretek megszerzése, megértése a jó olvasó számára az
alkalmazásban nyer végső értelmet. Mindez azt is jelenti, hogy az olvasás eredménye a
másképp tudás, másképp gondolkodás, másképp cselekvés, azaz mindig módosuló, újabb és
újabb egyéni sémák létrejötte. Ebben a vonatkozásban beszélhetünk a felhasználhatóság
hatékonyságáról és az ismeretek hasznosíthatóságáról (adaptivitás, viabilitás). Mindez végső
soron rámutat arra is, hogy a hatékony olvasás nemcsak aktív, hanem sokoldalúan interaktív
és reflektív folyamat, a jó olvasó teljes személyiségével, kognitív és affektív tartalmaival
tudatosan vesz részt saját megértési folyamataiban, és személyes kontextusába vonja,
reflektálja az olvasottakat.
(V.ö.: TEMPLE, Charles – STEELE, Jeannie – MEREDITH, Kurtis: Hogyan neveljünk gondolkodó olvasókat, A
kritikai gondolkodás fejlesztése olvasással és írással projekt, VIII. tankönyv, 1988, kézirat. EYSENEK, Michael
W. – KEANE, Mark T.: Kognitív pszichológia, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997, 294-297, 323-351. o. CS.
CHACHESZ Erzsébet: Ki tud olvasni?, Iskolakultúra, 2001/5. BÁRDOSSY Ildikó – DUDÁS Margit –
PETHŐNÉ NAGY Csilla – PRISKINNÉ RIZNER Erika: Az olvasás mint az interaktív és reflektív tanulás
eszköze, Mit ér az ember, ha olvasó? – konferencia-előadás, Kaposvár 2001, április, angol nyelvű változata:
Reflective reading: A Tool for Undersatanding, Thinking Classroom, volume 3, number 3, 2002, 25-31. o.)
Irodalomolvasási vonatkozásait V.ö.: GADAMER, Hans-Georg: Igazság és módszer, Gondolat, 1984.
BARTHES, Roland: A szöveg öröme, Budapest, 1996. JAUSS, Hans Robert: Recepcióelmélet – esztétikai
tapasztalat – irodalmi hermeneutika, Budapest, 1997. ECO, Umberto: A nyitott mű, Budapest, 1976.
MACLEAN, Ian: Olvasás és értelmezés, in: Jefferson, Ann – Robey, David (szerk.): Bevezetés a modern
irodalomelméletbe, Osiris Kiadó, 1995, 139-164. o. BÓKAY Antal: Irodalomtudomány, Osiris Kiadó, 1997,
276-278. o. VILCSEK Béla: Az irodalomtudomány „provokációja”, Eötvös Kiadó – Balassi Kiadó, 1995, 209-
242. o.)
5. szöveg
A kritikai gondolkodás az információszerzés és továbbadás, valamint a tanulás elsődleges
eszközeként elsősorban az olvasásra és az írásra támaszkodik. Vallja, hogy azoknak, akik
jobban informáltak, képzettebbek, és az életüket befolyásoló tényezőkben jártasabbak akarnak
lenni, olvasniuk kell, függetlenül attól, hogy tankönyv, folyóirat, kézikönyv, Internet vagy
egyéb szöveg útján jutnak információhoz. Az olvasás az emberi tanulás legfontosabb eszköze,
az információszerzés máig leghatékonyabb formája. Az információ pedig általában csökkenti
a bizonytalanságot, segíti a világban való eligazodást, megalapozza döntéseinket.
Valamennyien tapasztaljuk, hogy sok tanuló, aki szöveget vagy egyéb írásos forrást olvas
ugyan, az olvasottakat nem minden esetben alakítja át új tudássá, értelmezéssé vagy
cselekvéssé. „Ha a megértést puszta felidézésként értelmezzük, akkor arról, aki felmondja a
szöveg által tartalmazott információt, elmondhatjuk, hogy megértette azt. Ha azonban a
megértés fogalmát úgy értelmezzük, hogy a tanuló egyén a szöveg által tartalmazott
gondolatokat beépítette-e saját, a tartalomról vagy témáról megszerzett tudásalapjába,
feldolgozta-e a szöveg ellentmondásait és képes-e a szöveg feltételezéseit, információanyagát
és gondolatait szükség vagy igény szerint saját életére alkalmazni, akkor a puszta felidézés
nem megértés. Nem elég a nyomtatott szó elolvasása és felidézése. Ahhoz, hogy az olvasás a
szövegvizsgálaton túlmutató haszonnal járjon, az olvasónak az értelmezés érdekében kell
olvasnia. Ez az olvasótól megköveteli, hogy a tanulási folyamatban aktív résztvevő legyen,
felelősséget érezzen saját megértési folyamatáért. Össze kell kapcsolnia az általa olvasottakat
korábban megszerzett tudásával és képességeivel. Az olvasónak saját gondolatai és
cselekvései függvényében kell gondolkodnia a szövegről.”
(TEMPLE, Charles – STEELE, Jeannie – MEREDITH, Kurtis: Hogyan neveljünk gondolkodó olvasókat, A
kritikai gondolkodás fejlesztése olvasással és írással projekt, VIII. tankönyv, 1988, kézirat, 11-12. o.)
220