A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

A direkt elérésű modellek szerint az olvasó mentális lexikonjában a szavak összeköttetései
indexáltak, vagyis legalább a lehetséges elérési útvonalak adottak. A különbséget azzal tudjuk
érzékeltetni, ha megkérjük olvasónkat, hogy képzelje el, hogy egy számára ismert épületet
keres egy idegen városban térkép nélkül (keresés) vagy térképpel (direkt keresés). A direkt
elérésű modellekben az indexek különféle viszonyokat, például rész-egész kapcsolatot
jelölnek a különböző modellekben.”
(CS. CZACHESZ Erzsébet: Olvasás és pedagógia, Mozaik Kiadó, 1998, 33-39. o. Vesd össze még: EYSENEK,
Michael W. – KEANE, Mark T.: Kognitív pszichológia, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1997, 268-287. o.)
3. szöveg
„Az olvasás tanításának csak első (…) szakasza a dekódolás megtanítása. A szavak
felismerése és mentális lexikonban való tárolása, előhívása szükséges, de nem elégséges
feltétele az olvasásnak. (…) Az olvasás következtető, séma-aktivizáló, jelentés-konstruáló,
problémamegoldó tevékenység is. Mindezeket hívjuk olvasásmegértésnek. Az értő olvasás a
tanulásnak az egyik legfontosabb előfeltétele, ugyanakkor eszköze.”
Az olvasásmegértést segítő-fejlesztő tényezők:
• részletes céladás, motiváció
• összeköttetés teremtése az olvasók előzetes tudása és a szöveg között
• az előfeltétel-tudás bővítése, pl. szótanulás, előzetes definíciók
• az ismert és ismeretlen fogalmak közti távolság áthidalása analógiateremtéssel
• olvasói séma kialakításának segítése, pl. a jelentésre és a struktúrára vonatkozó
előorganizátorok (ábra, táblázat, jól strukturált címek, alcímek, bekezdések, a feldolgozást
segítő előzetes tanári /tanulói kérdések, feladatok)
• a szöveg elolvasása után feltett, a magasabb szintű tudásreprezentációt (alkalmazás,
analízis, szintézis, értékelés) célzó kérdések/feladatok
• összefoglaló készítése (szelekció, absztrakció)
(V.ö.: CS. CZACHESZ Erzsébet: Az olvasásmegértés tanítása, Iskolakultúra, 1999/2, 10-13. o.)
4. szöveg
Az olvasás mint megértő és felhasználó tanulás célorientált, a hatékony olvasó egyben
motivált olvasó is. Az olvasás folyamatjellegű és aktív tevékenység, az olvasó a megértés
érdekében mozgósítja előzetes ismereteit, kognitív sémáit. Az olvasó vizuális információkat
gyűjt a szövegről, eközben pedig a jelentésteremtéshez, értelmezéshez felhasználja előzetes
ismereteit, világismeretét, jelentésekben és struktúrákban szerveződő kognitív sémáit,
ahogyan az irodalomolvasáskor műveltségét, valamint esztétikai tapasztalatait. Vagyis az
olvasási-értelmezési folyamatba – legyen az irodalmi vagy nem irodalmi szöveg – saját
korának hagyománytapasztalatával és személyes műveltségével lép be. Ez azt jelenti, hogy
amit egy adott témáról gondolunk, nem választható el attól, amit már előzőleg tudunk róla,
önmagunkról és a világról. A mindenkori olvasó megértési eseményeit, jelentéstulajdonításait
befolyásolják korának hagyományai, kérdésirányai, elvárásai, de befolyásolja saját olvasói
tapasztalata, műveltsége, a világról alkotott elképzelése is. Vagyis egy szöveg jelentése a
szövegvilág és a mindenkori olvasó világának a találkozásában, a két világ párbeszédében jön
létre. Ebből következik, hogy maga a jelentés is időben vagy az olvasó egyéntől függően
változhat. Más-más olvasók vagy újabb és újabb korok olvasatában az eltérő hagyomány- és
világtapasztalat miatt az adott szöveg másként tűnhet fel. Ezt a másságot, a jelentés változó
voltát minden olvasó önmagában is megtapasztalhatja, ha például újraolvas egy-egy irodalmi
alkotást.
219