A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

időszakban, amikor megszerveződött a keresztény egyház, és a kereszténység a heves
üldözések ellenére bevett vallássá (Nagy Konstantin, 313), majd államvallássá vált. Nagy
Theodosius 391-ben betiltotta a pogány istenek tiszteletét és bezáratta a pogány művelődés
központjait, köztük az athéni Akadémiát.
A középkor lezárulásaként Amerika felfedezésének évét (1492) vagy az angol polgári
forradalom kezdetét (1640) szokás megnevezni. Művelődéstörténeti értelemben a középkor
lezárulása sem egyezik meg a történelmi korszakolással: művelődéstörténeti és irodalmi
szempontból középkoron csak a reneszánszig tartó időszakot értjük. A reneszánsz először az
észak-itáliai városállamokban jelentkezett, az 1300-as években.
kettős világkép
A középkori világkép alapja a Biblia keresztény, metafizikai szemlélete, amely a világot egy
megtapasztalható földi szférára – e világ – és egy tapasztalaton túli (transzcendens) szférára –
túlvilág – osztja. A tapasztalaton túli világ égi szintje, Isten országa tökéletes, harmonikus,
rendezett, örök és állandó. A föld alatti szint a sötétség, a gonosz erők, a Sátán birodalma. A
középkori gondolkodás rendszerében a földi világ tökéletlen, múlandó és változékony. Az
ember számára a földi lét pusztán átmenet az öröklét világába, ezért a halál nem a vég, hanem
a tapasztalaton túli öröklét kezdete. Az ember földi életének minősége, erényei és bűnei
határozzák meg helyét az öröklétben. Azt, hogy beteljesítheti-e saját sorsának üdvtörténetét,
vagy lelke örök kárhozatra jut.
kettős emberkép
A kettős világképnek megfelelően a keresztény gondolkodás az embert is kettős
természetűnek látja. Isten teremtményeként anyagi (test) és szellemi (lélek) lény. A
bűnbeeséssel a test a gonosz hatalmába került, de a lélek Istené. Mivel Jézus halálával
megváltotta bűneitől az emberiséget, a lélek szabad utat kapott a Mennyország, az üdvözülés
felé. Ebből fakad, hogy az ember erkölcsi kötelessége a jóra való törekvés, az erényes élet, az
állandó öntökéletesítés igénye. A középkor felfogásában az ember méltóságának alapja, hogy
Isten képmása, az egyetlen gondolkodó lény, aki a teremtett világ hierarchiájának csúcsán
helyezkedik el.
természet- és időszemlélet
A középkor szemléletében a természeti világ és az ember egységet alkotott. Mivel a
keresztény gondolkodás a világ jelenségeire mint Isten teremtményeire tekint, valamint mivel
a megélhetés alapja a középkorban meghatározóan a földművelés volt, a középkori ember
magát is a teremtett világ, illetve a természet részeként tapasztalta meg. Mindez magyarázatot
ad arra a tényre, hogy a középkori művészetben – így az irodalomban – a természetre való
rácsodálkozásnak nincs különösebb szerepe. Az emberi tevékenység természeti ciklusokhoz
kötöttsége, valamint az életmód és a technikai tudás rendkívül lassú változása a középkori
emberben a világ állandóságának, lényegi változatlanságának képzetét keltette. Ezért a
középkor nem ismeri a fejlődés fogalmát. Időszemlélete ciklikus, úgy véli, tapasztalja, hogy
az idő nem halad, hanem telik, az események önmagukat ismétlik.
jelképesség és művészetfelfogás
A változatlanság és állandóság gyakorlati tapasztalata általános érvényre jutott a vallásban, a
bölcseletben, valamint a művészetben. Eszerint minden látható jelenség mögött valami
167