A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

Mi a fő mondanivalója az új tudományelméleteknek? Mindenekelőtt az, hogy a tudományos
megismerés elméletvezérelt, s nem pedig az empíria által irányított folyamat. Az empirikus
tevékenység természetesen fontos szerepet játszik a tudományok fejlődésében, azonban
önmagában nem forrása az ismereteknek; pusztán az empirikus eredményekre nem lehet
általánosításokat építeni. Az empirikus eredmények mindig elméleti előfeltevések kapcsán
születnek meg, és elméleti konstrukciók adják a kísérletek, megfigyelések, mérések
magyarézatát is. Polányi Mihály leírásából például tudhatjuk, hogy Einstein egyáltalán nem a
Michelson-Morley-féle kísérletek negatív eredményeire alapozta a speciális
relativitáselméletet. Azt is nagyon jól tudják a fizikusok, hogy az általános relativitáselmélet
megalkotása során semmilyen, a korábbi elméleteknek ellentmondó tapasztalatot nem
használt föl Einstein az »elmélet épületének felhúzásakor«, hiszen ilyenek akkor nem léteztek,
s ma sem rendelkezünk ilyenekkel nagy számban. Abban viszont, hogy az általános
relativitáselmélet segítségével jó tudományos előrejelzések tehetők, rendkívüli mértékben
bíznak a fizikusok. Galilei az arisztotelészi fizika magyarázatainak elégtelensége miatt, a
szabadesés megértésének érdekében alakította ki elképzelését a négyzetes úttörvényről, s
lényegesen kihasználta azt a semmilyen empíriával nem magyarázható igényt, hogy a törvény
alakja minél egyszerűbb legyen. Csak ezután látott neki kísérletezni, s minden
tudománytörténeti alapot nélkülöz az a feltételezés, hogy a pisai ferde toronyból ejtett kövek
mozgásának vizsgálatából vezette volna le az összefüggéseket. Erősen kétséges, hogy Galilei
egyáltalán ejtett-e le köveket a toronyból.”
(NAHALKA István: Konstruktív pedagógia – egy új paradigma a láthatáron II, Iskolakultúra, 1997/3, 23-24. o.)
„A természettudományi tárgyak tanítása, mindenekelőtt a kémia és a fizika sok témakörének
közvetítése pszichológiailag teljesen megalapozatlan módon történik. Az oktatás egyszerűen
nem vesz tudomást a tudás keletkezésének és felhasználásának ma már ismert
törvényszerűségeiről. Ez azt jelenti, hogy az adott témakörök abban az életkorban, azzal az
előzetes tudással, készség- és képességrendszerrel, mellyel a tanulók tipikusan rendelkeznek,
többségük számára feldolgozhatatlanok, érthetetlenek. A tananyag és a tanítás módszere
alapján nem keletkezhet megértett tudás, tudományosan hiteles belső reprezentáció. A tanulók
megtanulják a tananyagot, de képtelenek azt bármilyen értelmes módon felhasználni. A
kognitív pszichológiai kutatások eredményeinek felhasználásával sokat lehetne ezen a
helyzeten javítani. Elsősorban a megértéssel, transzferrel, képességfejlesztéssel kapcsolatos
eredményeknek az alkalmazására lenne szükség.”
(CSAPÓ Benő: Természettudományos nevelés: híd a tudomány és a nevelés között, Iskolakultúra, 1999/10.)
„Tehát miről tanuljunk?
- A matematikában: törtek összeadásáról vagy számítógépes nyelvről?
- A fizikában: a lejtő törvényszerűségeiről vagy az ózonlyukról?
- A kémiában: a kénsav előállításáról vagy a savanyú esőről?
- A biológiában: az oroszlánról vagy az AIDS-ről?
- A földtudományokban: nemzeti parkokról vagy az éghajlatváltozásokról?
Az iskolai örökség szerint az elsőt kellene választanunk, azonban az újságolvasó és
TV-néző diákokat valószínűleg jobban érdekelné a második választás. A matematika a világ
időtálló modelljét tanítja. A történelem múlt időben van: jól elmagyarázza, hogy az
események
122