A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

A kritikai gondolkodás fogalmának további értelmezései, megközelítésmódjai
4.5. Feladat
A továbbiakban a kritikai gondolkodás fogalmának néhány további megközelítésmódjáról,
különböző értelmezéseiről olvashat. Az olvasottakból eldöntheti, hogy az egyes
megközelítésmódokból milyen elemeket fogad el és tud beépíteni eddigi tudásába, valamint
megfontolhatja, milyen következményekkel járhat ez további munkájára.
Reflexióit közzéteheti a csoportban!
„Amerikában a nem specialisták számára a gondolkodás fejlesztése még ma is főleg a kritikai
gondolkodás kialakítását jelenti. A »critical thinking« tartalma azonban a szakirodalomban
sem vált egységessé. A második világháború körüli években a »kritikus« jelző még inkább
attitűdöt jelölt, jelentése a szkeptikus, kétkedő, bizonyítékot kereső szinonimákhoz állt
közelebb. Később fokozatosan a kognitív tartalomra helyeződött át a hangsúly, a kritikus
beállítódás helyett a gondolkodás »helyessége« került a középpontba. Újabban (...) a kritikus
gondolkodást, mint az elméleti feltevések és tapasztalati bizonyítékok összevetésének
készség-rendszerét határozzák meg. (...) A kritikus gondolkodás fejlesztése – már csak a
mögötte álló filozófia miatt is – elsősorban (bár nem kizárólag) a történelem, illetve a humán
tárgyak tanításában, illetve a társadalomtudományi nevelésben kapott teret (...), de számos
szerző az oktatás minden mozzanatát, a különböző tárgyak tanítását, a teljes tantervet (...), az
értékelési módszereket is átható feladatnak tartja.”
(CSAPÓ Benő: Az értelmi képességek fejlesztésének történelmi-társadalmi kontextusa, Iskolakultúra, 1999/9, 6.
o.)
„Két gondolkodási készséget lehet megkülönböztetni: általános és tudomány-specifikus
gondolkodást.
Néhány példa az idevágó általános készségekre:
- analogikus érvelés;
- kritikus gondolkodás;
- logikus érvelés.
A tudomány-specifikus készségek azok, amelyek különböző szakterületekből,
tudományágakból és tantárgyakból származnak. A történészek szinte magától értetődően
elvárják, hogy a diákok valamely esemény idő- és térbeli dimenzióit fontolóra vegyék. Sőt, a
történeti gondolkodás és módszertan hangsúlyozza, hogy mindig meg kell próbálni
összehasonlítani különböző forrásokat és figyelembe venni szerzőjük nézőpontját (király vagy
munkás írta-e). A földrajzban a térképek helyes értelmezése és elemzése olyan összetett
készséget igényel, amely közel áll a tudomány lényegéhez. A biológiában a hierarchikus
vázlatos ábrázolásokban való gondolkodás tűnik fontosnak. Az idegen nyelvek tanulásában
fontos tekintetbe venni az adott ország kultúráját.”
(SIMONS, P. Robert-Jan: A romantikától a gyakorlott tanulásig, Iskolakultúra, 1997/12, 80-81. o.)
„A kritikai gondolkodás, ahogyan mi használjuk, olyan gondolkodást jelent, amely az
ésszerűség szempontjából értékel, nem negativisztikus, vagy hibakereső gondolkodás.
Középpontjában az »ésszerűen gondolkodó ember« eszménye áll, aki képes önálló,
öntörvényű. gondolkodásra. Az a gyermek, aki kritikusan gondolkodik, nem fogad vagy nem
utasít el semmilyen érvet és vélekedést anélkül, hogy ítéletet alkotna és értékelne.”
(FISHER, Robert: Hogyan tanítsuk gyermekeinket gondolkodni?, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, 11. o.)
115