A kritikai gondolkodás fejlesztése - pedtamop412b.pte.hu - Pécsi ...

2. „Az iskolai oktatásnak mindig is elsődleges célja volt a gondolkodás fejlesztése. De mivel a
gondolkodásról való folyamatosan gyarapodó ismeretek halmaza soha nem vált önálló
tudománnyá, s mivel az elmúlt évszázadokban az iskola jószerével csak a
legkikristályosodottabb diszciplínák mentén volt képes megszervezni és kiépíteni önmagát, a
gondolkodás – néhány kísérlettől eltekintve – soha nem került be az önállóan tanított
tantárgyak sorába. Bárha meglepő, de a gondolkodás tanítása parazita természetű jelenség volt
mindig is, és lényegében az is maradt mind a mai napig is az iskolában.”
(GORDON GYŐRI János: A gondolkodás tanításának és tanulásának kérdései, Iskolakultúra, 2001/2, 93. o.)
3. „A tanulás, a tudás és a megértés között egyáltalán nem lineáris az összefüggés. Nem sorba
rakott és nem is egymás tetejére tornyosuló apró ténydarabkákból állnak. A tudás földje,
legyen az matematika, angol, történelem, természettudomány, zene vagy akármi más, egy
terület, és ennek ismerete nem pusztán a területen levő összes tárgyak ismeretét jelenti, hanem
annak tudását, hogy ezeket a tárgyakat hogyan lehet egymással kapcsolatba hozni,
összehasonlítani és összeilleszteni. Nem mindegy, hogy pusztán elsorolom-e a lakásban levő
asztalok, székek és lámpák hosszú sorát, vagy képes vagyok behunyt szemmel átlátni az
egészet: az asztal mellett ott áll a négy karosszék, stb. Mint ahogy az sem mindegy, el tudome
sorolni a város összes utcájának a nevét, vagy pedig bármelyik helyről bármely kívánt
útvonalon képes vagyok-e eljutni bármely másik helyre.
(HOLT, John: Iskolai kudarcok, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, 122. o.)
4. „Szakadatlanul az a rossz érzés kísért pályámon, hogy nem azt tanítom, amire a
gyerekeknek szükségük lenne. Élményt szeretnék átadni nekik és örömforrást, de csak
kényszeredett szavakat sikerül.
Legyünk őszinték, ez nem is lehet másképp: csak az tud bárkiről saját, eredeti
véleményt formálni, aki eleget – elég sokat – olvas, mert különben nincs viszonyítási alapja;
az esztétikai szakszavakat felmondja, nem felhasználja, a betű szerinti értelemig eljut, ám a
konnotációra szakértő segítség nélkül soha rá nem ébredhet. (...) Azt mondják nekem a mai
végzőseim, máskor ne provokáljam őket az egyéni »olvasattal«, hanem diktáljam le, mit kell
arról a versről, drámáról, regényről mondaniuk, és bízzam meg bennük jobban, hogy ők majd
– »mire kell« – bemagolják. Az a jó tanár, aki nem rabolja az időnket felesleges dolgokkal, de
»a tanárnő számtalan olyan verset is elemeztet velünk, ami nincs is benne a vizsgaanyagban«
–fogalmazott egyik kedves tanítványom, akit becsülök bátor szókimondásáért.”
(DOMOKOS Zsuzsa: Mit ér az ember, ha magyartanár?, Iskolakultúra, 2001/5, 78. o.)
4.1.2.
A szövegeket illetve az olvasásuk közben készült kiemeléseket és reflexiókat az utolsó szó
joga technikával dolgozzuk fel a csoportban.
Egy önként jelentkező olvassa fel az általa feldolgozott szöveg egy részletét, amelyhez
reflexiót fűzött!
4.1.3.
Az idézet felolvasása után kérjen reagálásokat a csoport többi tagjától a kiemelt
szövegegységhez!
110