Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
estem, így fogott el. Berakott a fogdába, de másnap kivittek, mert a kommandánsoknál
voltam, és kellett a munkásember.
Amint megkapta Júlia a fizetését, bementünk egy ékszerboltba, és gyûrûket
vettünk. Hiába dadogtam, nem vagyunk annyira gazdagok, hogy
ennyit ki tudnék fizetni azért a rongy aranyért, vegyünk inkább ezüstöt – de
nem, aranygyûrût kellett vennünk! Az apósoméknál volt az eljegyzés, anyám
is eljött. Akkor mondták az öregek, hogy immár szólíthatom ôket apukának
meg anyukának. Valóban örültem, végre azt mondom valakinek, apuka.
Március elején volt az esküvô. Vita volt, hol öltözzek fel. Az após már
az esküvô elôtt szerette volna, ha odaköltözöm hozzájuk, vigyem át az
összes cuccomat. De nem tudtam mindent átvinni, még a leszerelés után
is hurcolkodtam egy darabig. Végül is eldöntöttem, hogy otthon fogok felöltözni,
aztán kocsival megyek hozzájuk. Egy kôfaragó vitt át a saját autójával,
aztán tovább, a tanácsra.
Kicsit foltos volt a bôröm, mert allergiás voltam a szappanra, ma is az
vagyok. Állatira feszélyezve éreztem magamat emiatt. Kicsicsázva megérkeztem,
örültem, látni fogom leendô feleségemet. Megyek be, marha
nagy vendégsereg, jattolás, mázaskodás, jaj, de szép vagy, csinos vagy.
Mondom, hol van a menyasszonyom? Egerésztek egy darabig az idegeimmel,
Júlia kijön, a fején fátyol, olyan szép nôt varázsoltak belôle, nem
akartam elhinni, hogy ô az. Odaléptem hozzá, átkaroltam a vállát, talán
egy kicsit hozzáértem a loknis hajához is, mire felvisított. Teljesen paff voltam.
Na, mondom, ez szép.
Jól van, beültünk a kocsiba, irány a tanács. Ott is nagy vendégeskedés, kicsit
várakozni kellett, a sógorom filmezett, majd bevonultunk. Fene nagy érzés
volt bennem, de az biztos, hogy többet nekem nem lesz tanácsi esküvôm.
Én templomi esküvôt szerettem volna, de nem jött össze, terhes volt Júlia, a
templomot nem lehet megszentségteleníteni. Júlia anyja különösen vallásos.
Az apja meg anarchista! Utálja a kommunistákat, velem együtt, bár én nem
vagyok se antikommunista, se antiszemita. Szépen odaálltunk az anyakönyvvezetô
elé, olyan gyönyörû beszédet mondott, hogy a szememben
megcsillant a könny, bár kissé sémaduma volt. Amikor odaért, hogy holtodiglan-holtomiglan,
akkora igent kiáltottam, hogy az egész terem visszhangzott.
Júlia diszkrét volt. Ebbôl is látható, hogy én már akkor jobban ragaszkodtam
hozzá. Nagy reményekkel indultam, és olyan felszabadultan
mondtam az igent. Felhúztam a feleségem ujjára a gyûrût, remegtek az ujjai.
Az apósom intézte a vendéglôben a vacsorát. Megegyeztünk, mert
nemrégen halt meg a nagypapa és a nagymama, ne legyen zene. De a végén
mégis volt, elôkerült valahonnan egy lemezjátszó, és az após mulatozott
a legtovább.
Anyám hatezer forintot vett fel az OTP-bôl, mivelhogy én katona voltam,
a saját nevére. Az após simliskedett, ô is vett fel pénzt, de a lánya nevére,
és azt nekünk kellett kifizetni.
90