Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
zek gúnyosan rá. Aztán a lány elült az ölembôl, éppen akkor szúrt a srác.
Ahogy álltam fölfelé, a kezem a hasam elôtt volt, ha nem a kezembe szalad
a penge, akkor a májamat vagy a gyomromat éri. Azonnal elvittek bekötözni.
Nagyobb eret vághatott el, mert nem is csöpögött, hanem sugárban
folyt a vér. Rengeteg vért vesztettem, de nagyon nem volt ahhoz kedvem,
hogy lemaradjak a hajóról. Kicsit ittas is voltam. Leugattam a srácot,
mert nagyon szemtelen volt. Zebegényben kidobtak a hajóról. Én meg
visszaugrottam. Már távolodott a hajó a stégtôl, úgy húzott be egy matróz,
mert beleestem volna a vízbe. Nem volt mese. A stégrôl egy dobbantás, és
elkaptam a hajó oldalfalát. A víz fölött repültem egy darabot. A bal kezemmel
tartottam magamat, a jobb kezem volt megvágva, marhára fájt. Ha beleesek
a vízbe, megfulladok.
Egy vidéki bulin Tamás, a szerencsétlen, leköpte az önkéntes rendôrt. A
legszebb az volt, hogy a rendôr srác pálinkával várt bennünket, és nála
aludtunk.
Lóri elment hugyozni, hosszú disznóólak voltak és közéjük nagy dombokba
volt összehordva a szar. Lóri olyan részeg volt, hogy beleesett a
szarba, mi kihúztuk, valahogy meg kellett tisztálkodnia. Mi meg annyira
röhögtünk, hogy így jár, aki disznóvá issza magát, hogy amikor segíteni
akartunk neki, akkor mi is elestünk, egymás hegyén-hátán voltunk. Lórinak
erre eltört a bokája – marha csúnya volt, nem jöhetett velünk hetekig
buliba –, beszállította a mentô, aztán még tovább ittunk, és Tamás leköpte
az önkéntes rendôrt. Kilencszáz forintba került.
Az is kemény eset volt, amikor telefonálni akartam egy pesti lánynak.
Pesti lányokkal szerettem volna járni, de csak egyet tudtam felszedni. Neki
akartam telefonálni, de beragadt a forintos a telefonba. Egy kis csattal
megpiszkáltam, erre jött az a tarack, paraszt, tapló, bunkó zsaru, és olyan
dumát eresztett le, hogy most megvagy, te telefonrabló. Valóban visszaélt
a hatalmával. Bevitt az ôrszobára, kiírta az adataimat, aztán levágta az
asztalra a személyimet, ami lecsúszott. Mondta, hogy vegyem föl. A tehetetlen
dühtôl azt hittem, hogy kipattannak a szemeim, hiába mondtam neki,
hogy nem így adtam oda, s adja vissza rendesen. Akkorát vágott a gumibottal
a vállamra, hogy azt hittem, menten megôrülök. Szerencsére,
elég vastag kabát volt rajtam.
Egyszer az állomáson is elkaptak. Egy verekedés után vissza kellett
mennem, mert ott felejtettem az orkánomat. Akkor egy civil nyomozó rúgott
meg. Jó kedvem volt, kokeró voltam. Bevitt az ôrszobára, és le akart
ültetni. Dehogy ülök le, idáig ültem! Felejtsen már el… ökörködtem. Lóriék
meg csitítottak, hogy ebbôl még nagyobb baj lesz. Aztán végül a nyomozó
is elröhögte magát, annyira humorizáltam.
Lórinak volt egy Edit nevû nôje, ôk éppen össze voltak veszve, én meg
a nagy tudatlanságomban felszedtem ezt a nôt. Aztán újságoltam a Ló-
81