Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
G ÉCZI JÁNOS<br />
voltunk gazolva, nem mertünk egymáshoz szólni. Anyám eljött velem. A<br />
rendôrségen elém tettek egy papírt, hogy szépen írjak le mindent. Hagyjanak<br />
engem békén, nekem két faiskolám meg négy tánciskolám van, nem<br />
tudok írni. Erre seggbe rúgtak. Az egyik zsaru belemarkolt a hajamba,<br />
megcsúsztam, és elterültem a padlón. Begurultam az íróasztal mögé, felugrottam,<br />
és mondtam, ha még egy ujjal is hozzám mer valaki nyúlni, az<br />
írógépet vágom közéjük. Aztán még sokáig nyaggattak, a Tamás mindent<br />
elmondott, természetesen alaposan bemószerolt. Rám akarta verni a cinket,<br />
holott én semmit nem írtam le, és semmit nem mondtam el.<br />
Lóri egy oldalkocsis kerékpárt lopott össze. Részenként. Azzal szállította<br />
a lucernát a nyulainak. Én viszonylag gyorsan kiszálltam az egészbôl,<br />
mert túl sok külön utat csináltak maguknak. Lóri végül annyira vitte, ha<br />
nem tetszett a biciklijének valamelyik része, hiába volt az jó, lopott egy<br />
újat. Ha meg egy jó biciklit látott, azzal kicserélte a sajátját. Én csak annyit<br />
szerettem volna, hogy legyen egy pipec biciklim, ne kelljen gyalogolni.<br />
Túrázni mentünk az erdôbe, szalonnát sütöttünk, kirándulgattunk. Akkor<br />
már anyámnak nem volt elég befolyása felettem, szépen elmagyaráztam<br />
neki, hogy csak véletlenül keveredtem bele az ügybe. Tulajdonképpen ô<br />
mosott ki. Tamás kapott vagy hat nap szénlapátolást. Ôt késôbb majdnem<br />
lesittelték. Amíg a második feleségével meg nem ismerkedett, csibész manuska<br />
volt. Olyan tizennyolc évesen vált végleg ketté az utunk. Addig csináltuk<br />
a hepajt. Mindenesetre ezt a dolgot nem tudták meg az iskolában.<br />
Lakatos lettem. Örültem a szakmának, jól kerestem, és arra számítottam,<br />
ha el akarok majd menni egy maszekhoz dolgozni, ezzel a szakmával<br />
fölvesz. Én is tudom, hogy kell egy behorpadt lemezt kikalapálni.<br />
Több okom volt arra, hogy átjöjjek a teleprôl a gyárba. Ez is vasas szakma.<br />
Aztán nagyon nehéz volt bejárni naponta, korán kellett kelni. Érdekelve<br />
voltam itthon, kezdtek jönni a komolyabb nôügyeim. Kissé könnyelmû<br />
voltam, hiába volt jó kollektíva a telepen, egy csomó személyes konfliktusba<br />
keveredtem. Egy-két kollégával és a meóssal nem jöttem ki. Éreztették,<br />
hogy fiatal segéd vagyok, és örüljek, hogy annyit keresek, amenynyit.<br />
Persze, én türelmetlen voltam, meg akartam váltani a világot, mindenben<br />
csak nekem lehetett igazam, szerettem volna minél hamarabb elônyös<br />
körülményeket teremteni magamnak. Nem akartam én még családot<br />
alapítani, de már komolyabb nôim voltak. Bármely nôvel komolyan kezdtem<br />
el a járást. Közelebb akartam anyámhoz is jutni, a lakáshoz is, talán ez<br />
könnyít a sorsomon. Átjöttem a gyárba, tulajdonképpen segédmunkási<br />
minôsítéssel, és bár több volt az órabérem, mint elôzôleg, de jóval kevesebb<br />
a fizetésem. Akkor már azt is tudtam, hogy az MHSZ egy tanfolyamot<br />
indít, gépkocsivezetôket képez ki, és nyolcadik óta hivatásos<br />
gépkocsivezetô szerettem volna lenni, gondoltam, itt az alkalom.<br />
Szerettem az autót, vonzanak az utak. Inkább az utakat járom, mint<br />
hogy négy fal között dolgozzak. Nyolcadikos koromban már a nagybá-<br />
76