Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
lapítsuk meg, ki hova tartozik. Nem volt az orrunkra írva, hogy vidéki
bunkók vagyunk. Mert a vidékiek nemigen jártak Pestre, volt köztünk
egy-két jobb manus meg jobb nô, aki divatosabban öltözött. Azért csak
észre lehetett venni, hogy ki öltözik belvárosi szerint, ki a pesti csibészdivat
szerint. Szóval fellázadtam, és bevásároltam. Akkor egy hétig nem
szólt hozzám az anyám. Fontosabb dolgokra kellett volna a pénzt költeni.
Pedig amíg ott laktam, meglett a fürdôszoba, bútort vettünk a szobába,
parkettáztak – mindezt az én pénzembôl.
Ki volt plakátozva, hogy melyik faluban milyen együttes fog játszani,
melyik mûvelôdési házban lesz buli. Akkor még játszott a Béta, a Feles, a
Diana. Ôk voltak a megye legjobb zenekarai. A koktélhajón a Polaris játszott,
majd a Pallas és az Iris. Keményen tudták a Deep Purple-számokat
játszani. Bolondulásig tudtam ôrjöngeni a koncertjeiken. Imádtam a
Creadens-számokat, bújtam a poplapokat, már amennyire voltak itthon
ilyen lapok. Az IM-et. A rádióban is el-elhangzott egy-egy jó nyugati
szám, akkor jöttek be a CCR-számok. A zenéjük nagyon jó. Marha jókat
szórakoztunk a koncerteken, én mindig nagyon szerettem a zenét.
Tizenhat éves koromban Lóriékkal garázdálkodtunk. Tamást jobban
szerettem, neki meg is mutattam, én hogyan szeretek önkielégíteni. Ô is
megmutatta, hogy ô mint szokta, de engem nem érdekelt, gusztustalannak
tartottam. Vele minden hülyeségben benne voltam, de aztán eltávolodtunk.
Akkor jöttem rá, milyen jellemtelen, amikor a rendôrségen a lopások
miatt beköpött. Hamar fölgöngyölítették a bandát. Ráadásul nekem
vigyáznom kellett, nehogy priuszom legyen az iskolában.
Leginkább a lopásoknál falaztam. Általában hárman csináltuk, volt, mikor
öten. A Lóri volt a biciklilopásban a profi. Gyorsan tudtak dolgozni,
szakemberek voltak. Szétkapcsolták a biciklit, kikapták a kerekét, a lámpát,
dinamót, sárvédôt, ami éppen kellett, különbözô alkatrészeket. Nekem
volt egy régi, öreg biciklim, a nagyapámtól kaptam, azt újítottam fel.
De szerencsére idejében ellopták.
Amikor hajnalban kijött a rendôrség, anyám ébresztett fel. Azt hittem,
melózni kell mennem. Morogtam, hogy még csak három óra, minek ébreszt
ilyen korán. Sápadt volt. Felöltöztem, megyek ki, mondom, mit keres
itt ez a rendôr. Azt mondja: házkutatás. Kérdezem tôle, van engedélye? Állati
nyugodt voltam, semmi alkatrész nem volt otthon, csak egy pléhdobozban
külföldi elektródák, amit a gyárból hoztam. Nagyon szerettem
volna egy trafót csinálni, hogy hegeszteni tudjak, meg maszekolni. Olyan
szép dísztárgyakat csináltam annak idején, gyertyatartókat, hamuzókat,
fogasokat, jól jött a lakatosszakma. Kérdezi: van-e nekem biciklim, mondom,
nincs, mert ellopták. Megláttam a tagnál a bilincset. Aztán bement a
spájzba, megtalálta az elektródákat, elkezdett faggatni, honnan vannak.
Mondom neki, mi köze hozzá, elvégre valami bicikliügy miatt jött. Aztán
beültetett a kocsiba, bevitt a rendôrségre. Tamás is ott ült az elsô ülésen, be
75