Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
G ÉCZI JÁNOS<br />
sikoltozva elrohantak. Ahogy felébredtem, indultam vissza a rendôrségre,<br />
hogy feljelentem ôket. Pista is visszajött, felvett a vállára, úgy vitt. Fölértünk<br />
a térre, hát ott van a két gyerek. Borral kínáltak, kérdezték, hová<br />
megyünk. Én nem fogadtam el a piát, de Pista ivott velük. Mondom nekik,<br />
hogy a rendôrségre, de hogy a barátomat ilyen szépen lekenyerezték,<br />
nem megyek már tovább. De júdáspia akkor sem kell. Aztán késôbb<br />
összejöttem azzal a fiúkával, aki leütött. Az egyik bisztróban éppen két<br />
sört rendeltem, a pofám már begyógyult, gondoltam, ezt megünnepelem.<br />
Ott volt a Pista is. Ahogy megyek a söntéstôl, igaz, hogy furcsán fogtam<br />
a korsókat is, a fiúka kiütötte a kezembôl az egyik korsót. Á, mondom,<br />
barátom, te még mindig szenvedsz? Mondom: ha én nem iszom, akkor a<br />
barátom se igyon, és a korsóval úgy pofán vágtam, hogy szétszakadt a<br />
szája. A manus csak nézett. Annyi idôm még volt, hogy belebámuljak a<br />
csapos pofájába, láttam a rémületet és az elképedést. Rohantam az ajtó felé,<br />
kiabáltak, fogják meg. Kokó nagy dili lett volna, engem úgy megpakolhatnak<br />
ezek a szénrámolósok, hogy ujujuj. Annyi idôm még volt, hogy<br />
odaszóljak Pistának, szaladjál!<br />
Anyámék nem szerették Lóriékat sem, pedig velük voltam a legtöbbet.<br />
Csinálgattuk kisded játékainkat, ivás, bulik, csajozás, kúrás, biciklilopás,<br />
foci, verekedés. Fiatalok voltunk, élni kellett valahogy. Azok között a srácok<br />
között, ahol Lóriék voltak, azt hiszem, én a szolidabb modorommal<br />
keltettem feltûnést. Hozzájuk képest szolid és megnyerôbb voltam. Hármónk<br />
között Lóri volt a legerôsebb, Tamás hozzám hasonló. Lóri magas,<br />
fekete srác, indiánokhoz hasonlít, olyan markáns a pofalemeze. Én soha<br />
nem törekedtem vezérszerepre, bár ették a szövegemet. Nem merném<br />
mondani, hogy intelligensebb voltam a többi havernál, de engem jobban<br />
érdekelt az irodalom, ami tartalmasabb kultúrát adott, bár köztük igen elengedtem<br />
parlagi mivoltomat. Förtelmesen drasztikus is tudok lenni,<br />
tényleg fütyülhetnek a madarak rajtam. De durva csak akkor, ha többet ittam.<br />
Hármónkhoz mindig csapódtak emberek, s én mindig azt éreztem,<br />
hogy engem csak Lóriék miatt tûrnek meg…<br />
Egyszer Lóri húgának a hapsiját megpofozta a presszó elôtt egy pali.<br />
Bejött egy srác, és szólt a Lórinak, hogy ütik a húga hapsiját. Szétszórva ültünk,<br />
de egyszerre keltünk fel vagy hatan az asztaloktól. Kimentünk az állomásra,<br />
és piszok nagy verekedés lett belôle. Perceken belül kint volt a<br />
rendôrség, menekülni kellett a hevederezés elôl.<br />
Még a telepen dolgoztam, amikor fellázadtam anyám diktatúrája ellen.<br />
Háromezer-kétszázat kerestem, és gondoltam az egyik alkalommal, hogy<br />
nem adom haza egy az egyben a pénzt, hanem veszek magamnak egy bársonyfarmert,<br />
s egy menô csizmát. A Lóri is vásárolt. Ezekben a cuccokban<br />
jártunk bulikra. Állati nagy szó volt ez akkor, mindenki azt hitte, hogy<br />
Pestrôl jöttünk. Akkor már nagyon dívott az a dolog, hogy az öltözetrôl ál-<br />
74