Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
G ÉCZI JÁNOS<br />
tam. Nem volt elveszett labda, mindenhol ott voltam, annyira rohangáltam,<br />
hogy késôbb megállapították, sportszívem van. Orvosok mondták. A májam<br />
is nagyobb. Úszni is szerettem, elég jól bírtam. Ruganyos, pattanós fiúcska<br />
voltam. A mai napig tudok a labda után futni. Szeretek kapus is lenni, bár az<br />
külön élményt jelentett, ha gólt rúghattam. Ez a végsô cél ennél a játéknál; bevenni<br />
az ellenfél kapuját, leadni a labdát, cselezni – és mivel társasjáték, nem<br />
szabad önzôsködni. Egy idôben fejemben volt az önzôség, nem figyeltem arra:<br />
hogy le kéne adni a labdát, erre keményen közbeléptek… és kialakult a<br />
konfliktus. Többször volt, ha valamelyik srác nem jó szemmel nézte a szemétkedéseimet,<br />
rám mászott, fölrúgott. Összeverekedtünk. Két komolyabb<br />
esetem volt. Egyik srácnak akkorát találtam bevágni, hogy a szája fölrepedt,<br />
kinyílt az ajka, mint a rózsa. A másik esetben Lóri barátom azt javasolta, hogy<br />
ha hôbörgök, rúgjanak tökön. Mint a kutya, amelyik fülét-farkát behúzza,<br />
úgy nyüszítettem, rohantam haza, annyira fájt. Aki tökön rúgott, egy zömök<br />
srác volt. Én a kisebbeket soha nem bántottam, pláne azokat nem, akikrôl<br />
tudtam, hogy gyengébbek. A nagy ló manusokkal álltam ki, és vagy a gyorsaságom,<br />
vagy a szemfülességem mentett meg. Ennek a gyereknek per pillanat<br />
nem tudtam visszavágni, pedig összecsomagolhattam volna. Késôbb<br />
kaptam el a temetôben, piszokul elvertem. Volt egy másik gyerek is, akit a temetôben<br />
vertem el. Leütöttem szegénynek a szemüvegét, összetört, ô meg<br />
piszkosul megharapta az ujjamat. Ez volt a védekezése, nem tudott verekedni,<br />
bár erôsebb nálam, csak nem szerette az erôszakot. Valamiért prosztó<br />
voltam, nekiálltam, minden bevezetés nélkül szépen összevertem. Olyan<br />
hangulatom volt. Talán nem tetszett a beszéde, affektált, ha jól emlékszem.<br />
Néha ittunk. Nem sokat. Én kétszer rúgtam be otthon, egyszer vagy két liter<br />
bort szopogattam el, amikor indulni akartunk anyám kolléganôjéhez, észrevették<br />
rajtam, hogy berúgtam. Fakanállal vert el anyám, de nem éreztem semmit.<br />
A másik alkalom? Nyolcadikban szerelmes lettem a nagybátyám nôjébe,<br />
és baromi módra berúgtam. Miatta. Sírtam is. Egy darabig azért hittem,<br />
hogy nem nôttem magasabbra, mert ittam és dohányoztam. A franc tudja,<br />
hogy milyen hatást vált ki a szervezetben az alkohol. Tizenhat éves koromtól<br />
sokszor berúgtam, anyám nagy bánatára. De akkor már középiskolába<br />
jártam. Mindig arra gondoltam, hogy Isten vagy valami felsôbbrendû lény<br />
látja valamennyi tettemet, és egyre nagyobb megpróbáltatásoknak tesz ki,<br />
ezért mindent meg kell próbálnom, inni, csajozni, szemétkedni, hogy késôbb<br />
tudjam majd, milyen az, ha valaki igazán jó lesz.<br />
Láttam a rémületet és az elképedést<br />
Anyám azon volt: olyan helyen tanuljak tovább, ahol emelt szint van,<br />
szerezzem meg az érettségit is a szakma mellett. Legyen egy szakma a kezemben,<br />
az bármikor jól jön. Jól gondolta ezt, bár az is benne volt, hogy<br />
nem mindegy, meddig kell eltartani engem. Kellett a keresetem. Egy kicsit<br />
70
Change language