Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
kisebb lányát, mert az úgy szereti, mint a sót. Aztán írnom kellett a lányomnak
egy levelet… valóban megírtam azt a levelet, pedig csak firkálni
kellett volna a színpadon.
Volt egy manusom, nem tudom, hogyan ismertem meg. Talán valakinek
udvarolt a családban. Ô gyakran foglalkozott velem. Formálgatott. Érdekelte
a lényem, de nem sokáig tartott a kapcsolat. Elmaradt a családtól.
Egy maszek a logikai képességemet szerette. Önállóságra próbált nevelni.
A matematikával hadilábon álltam, ezért tanítgatott. Annyira nem
értettem a matematikát, hogy késôbb, még a szakközépben is, egy-egy lökést
kellett adni ahhoz, hogy a példát meg tudjam csinálni.
Gyerekkorom óta furcsa érzések váltakoznak bennem. Vagány legyen
belôlem, aki, mondjuk, él harmincöt éves koráig, vagy pedig egy komoly
ember, akire a többiek hallgatnak, kalapban jár, családja van, s polgári külsejû.
Eldöntöttem magamban, hogy sokrétû leszek, jártas az atomfizikában,
a matematikában, s hozzá tudok szólni mindenhez… Igyekeztem
mindenkire figyelni.
Anyám kollégái is nevelgettek. Pali bácsit ma is szeretem, távol áll tôlem,
de valami szimpátia mindig volt bennem iránta. A fiaival általános
suliban sokat haverkodtam, sokat jártunk hozzájuk az anyámmal.
A nagyapám is próbálgatott foglalkoztatni, különösen azután, hogy tizenkét
éves koromban nyugdíjba ment. Késôbb beteg lett, azt hittük, meg
fog halni. Meglátogattam a kórházban, már nem dohányzott… Foglalkozott
velem, bár a tanulásban nem sokat tudott segíteni. Amikor a Légy
jó mindhalálig-ot tanultuk, olvasónaplót kellett csinálni, lerajzolta Móriczot,
nagyon szépen meg akarta csinálni. Rajztehetség volt. Nekem nem
volt kitartásom az ilyenekhez.
Ha kicsit komolyabban veszem a dolgokat, eredményeim is lettek volna.
A fociban például. Makacs voltam, ha úgy éreztem, hogy megbántottak,
azért is azt csináltam, amit nem szabad. Erre pedig menetrendszerûen
megérkezett a verés.
A nagybátyámat szerettem, olyan ideges fajta, mint a nagyapám. Egyszer
segítettem neki csövet rakni a falba, a létrán állt, szurkot adtam fel, és
félt, hogy leöntöm magam. Kiröhögtem, erre leugrott a létráról, kirúgta a
lábamat alólam, és felképelt.
Egyik barátjával fiatalabb korában ketten az utca rémei voltak. Neki a barátság
fontosabb… a srácnak egyszer azt találtam mondani, hogy simlis. A
nagybátyám úgy belém rúgott, hogy kizuhantam az utcára. Amikor meghalt
az elsô felesége, visszaköltözött hozzánk. Nyers lett, nem volt szabad hozzá
szólni. Védôfal volt körülötte, s egy nagy adag hiúság. Ha ezt a hiúságot simogattam,
feloldódott, de ha éppen megsértettem, nekem jött, a konyhaszekrénynek
lökött. Az utolsó alkalommal úgy megütöttem: megindult az orra vére.
Kilenc évvel idôsebb nálam, azt hitte, soha nem fogok visszaütni. Mondtam,
megöllek, csak nyúlj még egy ujjal hozzám. A nagymama ugrott közénk.
68