Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
hogy már csak azt szerettem volna, ha bebújok az ágyamba, és aludjak. De
Rezsô bácsi nem engedte meg, amíg le nem sikáltam a cipômet, a nedves
sarat ki nem kapartam a ruhámból. Pedig ha megszáradt volna, sokkal hamarabb
ki lehetett volna tisztítani.
Igen nagy barátságban voltam egy Laci nevû sráccal, ô már harmadikos
volt. Kifogott egy csukát a Bodrogból. Hálóval. Ez az egyetlen élményem
vele. Azt sem tudom, hol van.
Esténként néha filmet vetítettek. Gyönyörû szép filmet láttam: arra emlékszem,
hogy egy ló megbotlott, és leesett a lovasa. Volt egy kis gyerek,
akit a tanító néni nem nagyon szeretett, ô is élvezte ezt a filmet, és közben
beszart. A vetítés után betereltek bennünket a fürdôbe, mert nem lehetett
tudni, hogy ki szart be, mentünk, mint a borjak. A zuhany alatt a gyereket
a tanító a szaros gatyájával ütötte-verte. Megragadt bennem ez a kép. Zöldesfekete
alsónadrágja volt.
Hatalmas tornapálya volt, ott szerettem játszani. Akkor kedveltem meg
a focit? Volt egy Perlaki nevû barátom – a nagybátyámmal is összehaverkodott,
mikor egyszer eljött az anyámmal látogatni –, aki a pálya szélén
nôtt fára fölmászott. Onnan ejtett valamit a fejemre, a csont be is szakadt.
Marika néni kötötte be, annyira vérzett.
Egyszer egy téeszben almát szedtünk. A nevelônô a lelkünkre kötötte,
hogy nem szabad elhoznunk almát, de annyit ehetünk, amennyit akarunk.
Én hármat is loptam. Ez a téesz csinált egy tutajt, bódé is volt rajta. Sárospatakon
keresztülmentünk vele, hatalmas élmény volt, filmeken lehet
ilyen tutajokat látni.
Futni szerettem. A büntetésem ezért az volt, hogy nem engedtek ki a focipályára.
Már akkor, hatéves koromban irtóztam a bezártságtól. Iszonyodtam
a rám kényszerített dolgoktól. Biztos vagyok benne, zárt helyen
csak ideig-óráig tudok megmaradni. Minden ellen lázadtam, állandóan
konfliktushelyzetekbe keveredtem. Mindenben én voltam a kisebb, rendszerint
engem vertek el. Mégis, a természetemnél fogva próbáltam a nézeteimet
a többiekre ráerôszakolni, mintha mindig csak nekem lehetne igazam.
Persze, hogy ez az idôsebbeknek nem tetszett.
A mamám, ha eljött, rettentôen tudtam örülni neki. A látogatókat egy
nagy, üres terembe vezették be. Jöttek az apák, a rokonok, de egyetlen gyerek
se fogadta olyan kitörô örömmel az anyját, mint én. Mint a karámba
zárt lovak, ha elveszik a karám ajtaját, olyan vad indulattal téptem ki magamat
a nevelôk közül, amikor megmondták, hogy itt van az anyám. Rohantam
hozzá, a nyakába ugrottam, majd föl nem löktem. Leveleket is írt
nekem! Azóta szeretek levelezni.
Az intézetben anyám beszélt a nevelômmel, aki elmondta, hogy nagyon
aranyos fiú vagyok, de rettentôen szertelen és rossz. Ezért is csípte
meg Dezsô bácsi úgy a fülemet, hogy az megfeketedett.
62