Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
gerszegény. A mindennapi körforgás nem elégíti ki az embert, illetve csak
akkor elégíti ki, ha nagyon érzékeny. Az egy intézeti világ nem színes.
Nincsenek benne új dolgok. Az ember csak úgy tud benne megélni, ha állandóan
új ingereket kap, valami állandóan fölkelti a figyelmét. Mikor lapos
lesz a világ, akkor kell valami. Akkor nagyon jó narkót beszedni. Rá
lehet jönni, hogy addig mennyi mindent nem vettem észre. Mennyi tudat
alatti gondolatom van a tárgyakról. Nemhiába repült mindig az iskolatáskám.
És ráadásul kergettem. Igaz, hogy a kábítószer után a valóság
nagyon szürke. Az ember rátanul arra, hogy egy irreális világban éljen, a
sajátjában, amibe senki nem tud beleszólni. Azt csak a saját személyisége
alakítja ki. Abban kiválóan lehet élni. Akit az ember nagyon szeretett, az
odajön. Ugyanolyan, mint az álom, csak ezt nem mindig felejtjük el. Nem
lehet eltüntetni, mint az álmot, mert abból arra nem emlékszünk, amire
nem akarunk. Mert az ember nagyon elnyomja magát józanon.
Amióta ide bekerültem, azóta az intézeti élet is idegen lett. Nem tudnék
visszamenni, gyógyszerezni, megszökni, annyit inni, éjszaka meztelenül
járkálni, balhézni, szexet játszani. Viszont azt is természetellenesnek
érzem, amit a többiek csinálnak. Most a kettô között lógok. Semmi elképzelésem
a családról, és nem tudom, mit fogok csinálni húszéves koromban.
Nem tudom, hogy milyen lesz a családom, ha egyáltalán el fogok
valakit viselni magam mellett a lakásban. Nem tudok fôzni, nem tudok
vasalni, semmit se tudok. Fogalmam sincs, mit hogyan kell csinálni. Hogy
kell vezetni egy háztartást. Azt sem tudom, hány forint egy kiló kenyér,
mert mindig szeletekben látom. Kitôl fogom ezeket megtanulni? Az is idegen
már, hogy egész nap csak igyak és gyógyszerezzek, de nagyon félek
az élettôl. Abból az emberségbôl, ami bennem van, nem lehet kint megélni.
De akkor mibôl lehet megélni? Még nem volt több a kezemben ötszáz
forintnál, megrémülök, ha egy százas van a kezemben, nem tudok vele
mit kezdeni. Nem tudom, hogy mit fogok csinálni a fizetésemmel. Egyáltalán
el merem-e fogadni. Nem tudom, mit csinálnék, ha valaki adna nekem
kétezer forintot. Leégne a pofámról a bôr. Áruházban teljesen eltévedek,
nem tudom, hogy mit, hol lehet venni. Abszolút alkalmatlan vagyok
arra, hogy társadalomban éljek, és hogy gyereket neveljek. Ha valamibôl
táplálkozhatom, az a saját személyem. Arra esetleg jó, hogy elvégezzem a
saját munkámat, de arra már alkalmatlan, hogy másokat érzelmileg kielégítsek.
Meg tudom-e még ezt tanulni? Azt a szót, hogy apa, én életemben
soha nem mondtam még ki. Nagyon idegen. De azt sem tudom elképzelni,
hogy valaki azt mondja majd nekem, hogy anyukám. Természetellenes.
Bizonytalan az egész jövôm. Egyetlen dolog, amit tudok, amit
lehet csinálnom, hogy tanulok. Ezt csinálhatom hat évig, tíz évig? Hogy
utána mit fogok csinálni, arra egyszerûen nem merek gondolni. Mitôl nônék
fel addig? Tudom, hogy meg tudnék élni az én stílusomban, de szeretnék
azokhoz is hasonlítani, akik között élek. Akik egyébként is meg tud-
51