Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Mindenki azt mondja, hogy jó fejem van, miért nem tanultam. De nem
értik meg, hiába mondanám, hogy narkós voltam, azért nem tanultam.
Volt több visszatérô vízióm is. Az egyikben háromszor találkoztam az
Istennel. Volt egy nagyon kicsi szoba, mint amilyenben albérletben laktunk
gyerekkoromban. A szoba legtávolabbi részében, mert egy folyosóhoz
hasonlított, volt egy nagy ágy. Azon feküdt egy lila ruhás nô, fekete
hajú, nagy kék szemû. Sokáig azt hittem róla, hogy az Isten. Amikor megszöktem
a szanatóriumból, akkor is ezt álmodtam ott, az elôzô nap. Ez a
nô mondta, hogy nem szabad gyógyszereznem, mert meg fogok ôrülni.
Azelôtt pedig azt, hogy ne szeretkezzek, mert fertôzést fogok kapni, ami
be is következett, és kaptam egy trippert, három hétig kezeltek, aztán nem
mentem vissza, a nôgyógyász miatt. Legelôször az anyámról mesélt, azt
mondta, nem szabad elfelejtenem, akárhogy is kérik. Mindig azt hittem,
hogy ez az Isten volt. Tényleg olyan isteni volt. Miután a pszichológusommal
sokat beszélgettünk errôl, sikerült kiderítenem, hogy ez a saját tudatomnak
valamelyik olyan zuga lehetett, amelyet a gyógyszer még nem kábított
el. Mindig olyan dolgokra figyelmeztetett, amelyeket józan állapotban
már nem tudtam volna belátni, annyira kábítószereztem. Nagyon érdekes,
hogy ez az alak mindig elôbukkant a vízióimban. Nagyon sokszor
anyám volt benne. Anyámnak is fekete volt a haja. A lilát nagyon szerettem,
és ma is nagyon szeretem, csak zavar, hogy éppen divatos szín, és
ezért valahogy kicsit megkopottnak érzem. Ezzel a képpel nagyon sokáig
foglalkoztam, de sohasem tudtam összeegyeztetni az Istennel. Van egy barátom,
aki hisz az Istenben, igaz, nem jár templomba, de bámulatosan hisz
benne. Filozófiára járt az egyetemre, de egy vallási vita miatt kitették onnan,
és neki meséltem ezekrôl a víziókról. Tudtam, hogy neki is többször
megjelent az Isten, beszélt vele, az utcán többször találkoztak. Mikor elmondtam
neki, ô nagyon megtámogatott abban, hogy ez az Isten volt. Én
azon voltam fennakadva, hogy anyámra hasonlított, és nô volt. Hogy nem
lehetett-e az anyám? Akkor még nagyon befolyásolható voltam ilyen dolgokban,
nagyon labilis, azt hiszem. Rögtön elhittem, hogy ez az Isten, és
otthon errôl szó sem volt, anyám se hitt Istenben. Azóta végleg ateista vagyok.
Amikor kezdtem leszokni a narkóról, akkor már tudtam, hogy az az
anyám. Ô beszélt hozzám. Amikor eltûnt a szoba, utána mindig elaludtam,
és józanul ébredtem föl. A visszatérô álmokat, víziókat az adja, hogy
az ember ugyanott csinálja a narkózást.
Például, ha az intézeti szobában csináltam, akkor rendszerint elôször
egy kacsa repült át a szobán. Ez teljesen logikus, mert volt egy kacsa a falon,
mûanyagból, amit a barátnômnek loptam a születésnapjára, mert nagyon
odavolt érte. Azt a kacsát néztem mindig. Aztán vannak olyan víziók
is, amelyek valami oknál fogva megmaradnak az emberben, és elôjönnek.
Egyszer az intézeti gyûlésen be voltam narkózva, föltámolyogtam a
szobába, és végig azt láttam, hogy mindenki bejön a szobánkba, és a mi
48