Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK I.
ha az ô lánya majd kurva lenne egy intézetben, akkor megölné a fiát. Kegyetlen
rosszul esett ez nekem, és ilyenkor nem tudtam semmit sem mondani.
És nem tudtam semmit csinálni. Bôgni nem akartam elôtte, de délutánonként
nagyon sokat bôgtem. Ez odáig fajult, hogy a végén be se
mentünk az Adriennel a magyarórára, az utolsó óráról rendszeresen ellógtunk.
Annyi igazolatlanom volt, hogy majdnem meg kellett ismételni az
utolsó osztályt.
A biológiatanárnak úgy vívtam ki a haragját, hogy mindenki, de mindenki
Csontinak nevezte. Késôbb megtudtam, hogy Magdi néninek nevezik.
Vékony, sovány nô volt. Én új voltam, és azt hittem, hogy így hívják.
Beírtam az ellenôrzômbe, hogy dr. Csontováry Magdolna. Egy felelés után
megnézte az ellenôrzômet, és hirtelen akkora pofont kaptam, hogy csak
forogtam. És nem tudtam, hogy miért. Egyszer meg a röhögéstôl bepisiltem
az óráján, azt hitte, hogy a balhéért csinálom, és becipelt az igazgatóiba.
Ott elkezdett ütni-verni a táblai körzôvel, én egyhuzamban pisiltem.
Szóval utált. Hármas voltam nála is. Végül már neki sem voltam hajlandó
megszólalni, pedig tudtam a biológiát, az intézetben a nálam idôsebbeket
is én korrepetáltam. Dacból megtanultam, de ha kihívott felelni, nem voltam
hajlandó megszólalni. Elmondták a többiek, hogy ne adjon egyest,
mert az intézetben ôket is én készítettem fel, nem hitte el. Meg is buktatott
volna az év végén, ha három-négy anyagot nem tanulok meg, és nem
mondom fel neki. A dolgozatot üresen adtam be, mert annyira sértett,
amit velem csinált. Állandóan velem szórakozott, ha lehajoltam, rávágott
a seggemre, és elkezdett rajtam röhögni. Abszolút lehetetlen nô volt. Hihihi,
és fél órát röhögött. A Kobrával egyszer nagyon megjárta. Rá akart
csapni a fejére, az meg felkapta a kezét, amiben éppen körzô volt. Belecsapott.
Kobra nem akarta ezt, csak éppen így alakult. A nô eksztázisba esett,
és behívta az igazgatót, hogy most Kobra mesélje el, mi volt. Az igazgató
is üvöltött szegény Kobrával.
Az intézet is ilyen volt. Egyszer nagyon kivoltam a magyartanár miatt,
és az egyik kiszúrós nevelô volt bent. Olyanokat csinált, hogy megígérte,
hogy elmehetünk moziba, megvettük a jegyet, aztán meg nyilvánosan letagadta,
hogy megígérte. De az jó tulajdonsága volt, hogy nagy ritkán beszélgetett
velünk. Ilyeneket csinált: szalvétával ettünk, amit elôtte senki
nem csinált így, nagyon jó ízlése volt, a szobákat rendbe raktuk vele, segített
varrni, meg ilyesmiket, szóval bementem hozzá, és kiöntöttem a szívemet.
Felhívta az iskolát, és megkérdezte, hogy megvertek-e. Azt mondták,
azért kaptam ki, mert pofon vágtam a tanárt. Mondta, hogy másnap
személyesen is bejön az iskolába, de reggel, amikor kérdeztem, hogy bejön-e,
akkor már azt közölte, hogy másokkal is beszélt, és nem jön be. Nagyon
rossz tanuló voltam egyébként. Hetedikben kettô egész hét. Akkor
kerültem be iskolába, októberben, nem tanultam. Akkor halt meg az
anyám, semmire sem voltam képes. Nyolcadikban, ha jól emlékszem, há-
33