Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
ismerôsöm, akikrôl tudom, hogy homoszexuálisok, ôk kivételek. Tôlük inkább
azt kérdezem, mitôl van ez. Én igen fiatal koromban kerültem bele a
nagy magyar éjszakába, volt idôm akkor is beszélgetni velük. Millió ilyent
láttam, nôket is, férfiakat is. Aztán egészen közelrôl megismertem egy
ilyen hajlamú mûvészt meg egy papot. Velük jó viszonyban voltam, és sokat
dumáltunk. A pap elmesélte egész életét, attól kezdve, hogy kicsi korában
hogyan alakult ki ez nála, addig, hogy s mint akar kikeveredni belôle.
Amint, a hite által, ki is jött. Szóval, ô nem akart tôlem semmit.
Csak egy srác volt, aki efféle viszonyt akart késôbb velem teremteni, és
én csúnyán visszaéltem vele, kihasználtam. Eljátszottam egy darabig azt,
amit ilyenkor szokás eljátszani, aztán amikor megtudtam tôle is, amit
egyébként is tudtam, kiraktam a szûrét. Még hetekig járt utánam, de nem
tudott a közelembe férkôzni.”
N. a strici- és kerítôéletrôl nem hajlandó többet mesélni, csak ami önmagáról
szól. Helyette az általa bemutatott O. az, aki fôbb vonalakban ábrázolja,
mint tréfásan mondja, a „tökösök” világát.
„Avalódi buzik a legvédtelenebbek. Közülük nem is nagyon kerülnek
ki stricipartnerek. A stricik az utóbbi idôben, hogy elkülönültek a homoszexuális
életterek, inkább a melegekre álltak rá. De a felhajtók mind a két
rétegbôl és mind a két réteg számára szállítanak.
Azért ezt nem kell mereven értelmezni, hiszen a buzik, a külvárosi
placcok, vécé környéki homoszexuálisok között nem egy portyázó meleget,
sehová sem tartozó, magányos homoszexuálist lehet találni. Ezeknek
a magányosoknak a legnehezebb, rajtuk és a buzikon csattan a leghamarabb
az ostor. Ôk vannak leginkább szem elôtt, s ellenük irányul legerôsebben
a közhangulat is.
A lumpenek a legveszedelmesebbek. Fiatal, huszonéves suttyók, nemegyszer
bandákba tömörülnek, szórakozásképpen buzit vernek. Nem választanak
ki elôre senkit: aki az útjukba kerül, s magányos homoszexuálisnak
hiszik, azt a legkülönbözôbb ocsmány cselekedetekre kényszerítik,
rosszabb esetben kirabolják, feldúlják a lakását, és biztos, hogy
megverik. S ezek a kölykök védettnek érzik magukat a közhangulat miatt,
és mert a homoszexuálisoknak arra a szokására számítanak, hogy nem
szokták önmagukat feladni. Inkább vállalják a verést, mint egy hivatalos
szerv elôtt felfedjék nemi beállítódásukat, azaz lajstromoztassák magukat.
E lumpenek és a feledékeny kurvázók ellen alakult ki a stricik és a felhajtók
lazán összetartozó társasága. Még ha gyakorta a lumpen elemekbôl
áll is. Lehetne ezt önvédelmi szervezetnek is mondani. A stricik is tudnak
verekedni! Védenceiktôl ez különbözteti meg ôket. És az, hogy pénzért soha
nem árulnák a testüket! Az a kurvákra jellemzô! Belemennek ôk is a
kapcsolatokba, de nem az anyagi szükség hajtja ôket… Erre ott vannak a
partnereik. Ha néha úgy is tesznek, hogy placcolnak, csupán azért, mert
az erre képtelen társuknak partnert akarnak szerezni.
315