Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
pásokért ült. Ez a pasi többször úgy tudott kijönni, hogy a tag kihozta. Az
öregnek olyan anyagi hatalma és mindenféle kapcsolata volt – már nem él
–, hogy azokat a fiúkat, akiket megszeretett, segítette, és ez a börtönviselt
gyerek a szeretôje volt. Váci utcai szabó létére szinte mindent el tudott érni.
Egyébként a szeretôit tetôtôl talpig felöltöztette, gyûrûket vásárolt,
mindent megszerzett, pénzt adott. Ô úgy szôtte a kapcsolatait – nagyon
szerette a szép, nagydarab, magas, szálas, erôteljes legényeket – , hogy ha
ráunt valamelyik srácára, akkor felruházta, aminek fejében a megunt partnernek
az elôírt normák alapján új fiút kellett szállítania. Az öreg kis, szürke
ember volt. Nos, ez a börtönviselt srác egyszer felvitt hozzá. Akkoriban
nagyon nem volt már pénzem, a lányok eltûntek. Rávett minket egy másik
sráccal, hogy menjünk el ebbe a Váci utcai lakásba. Nekem, a csóró
gyereknek minden, ami mennyországot jelentett, ott volt, ebben a lakásban.
A mahagóni asztalon kristálytálban narancs és banán. A kétajtós szekrényben
ha nem volt vagy harminc darab kazettás magnó, akkor egy sem
– ami abban az idôben nekünk a jólétet jelentette. Meg Adidas-felszerelések,
ékszerek, színes televízió. Minden ízlésesen összeválogatva.
Ide akkor is föl lehetett menni, ha az öreg nem volt otthon. A pasiknak
kulcsuk volt a lakáshoz, és ott lehetett élni. Ha az öregnek olyanja
volt, két napig nem jött haza, de mi ott kajálhattunk, aludhattunk. Volt
neki több filmvetítôje is, az egyik szoba vetítônek berendezve. Filmezhettünk
is. Volt egy nagy franciaágy, azzal szemben a falon a vetítôvászon.
Az ágy fölött beépített, nyolcas és tizenhatos vetítô. Tele volt az
öreg pornófilmekkel. Több százzal. A srácoknak is tetszett. Egyébként
az öreg soha nem volt erôszakos, nagyon kulturáltan viselkedett, nem
önzôsködött, ha valakinek nem volt kedve vele lenni, akkor jól van, tudomásul
vette, megköszönte, hogy fölment, megtömte pénzzel, és elküldte.
Akikkel kapcsolatban volt, és valamelyik ráunt a másikra, megegyeztek
abban, hogy vége, akkor az ellátás is megszûnt. Akkor jött a
felhajtás, majd a kifizetés. Ha az öregnek tetszett az, akit fölvittek,
hosszabb ideig vele maradt, ha nem, akkor csak egyszer fektette le, és
annak, aki ezt felhajtotta, addig kellett újat szállítani, amíg az öreg nem
talált rá egy tartósabbnak ígérkezô kapcsolatra.
Elôször egy válogatott sportolóval hármasban mentünk fel az üres lakásba.
Lébecoltunk, amikor beállított az öreg. Mindkettônket bemutattak
neki. Mondta, hogy itt lehet élni, jönni-menni, együnk, igyunk, bármit
használhatunk, csak egyet kötött ki, hogy ne lopjunk el semmit. Ha pénzre
volt szükségünk, inkább kérjünk. Így éldegéltünk két-három hétig. Aztán
négyesben nagyon berúgtunk, filmeket néztünk, és az öreg mondta,
hogy neki éppen kettyinthetnékje van.
Utána rengeteg hasonló élményem volt. Hat év után undorodtam meg
ezektôl a dolgoktól. Azóta tudom igazán, mi ez, majdhogynem szagról
megismerem ezeket az embereket. Kerülöm ôket, ahogy lehet. Van egy-két
314