Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
le magánúton, de állami gondozásban kellett maradnom. Így kerültem az
államhoz.
Rettenetes volt az a környezet. Nehéz volt megszokni, hogy a lányok
mindig cigarettáztak, veszekedtek, verekedtek, káromkodtak és ittak. Otthon
a szüleimnél ez nem nagyon fordult elô. No, volt olyan, hogy az apám
nekiment anyámnak, de az intézet mégiscsak más. Nem akartam senkihez
se kötôdni, állandóan cikiztek, mert én nekiláttam a tanulásnak, alig három
hónap alatt mindent bepótoltam, négyesre levizsgáztam, és elmehettem
egy jutalomutazásra. Merthogy akkor már két nyelven is meg tudtam
értetni magamat, ez is szerencsém volt, ilyen nem gyakran fordul elô az
intézetekben.
Tizennégy és fél éves koromban egy bika fiú felcsalt a lakásukra, azt
mondta, hogy a szülei otthon vannak, de csak a barátja várt bennünket.
Leütöttek és megerôszakoltak. Aztán kidobtak a lakásból, én meg visszamentem
az intézetbe, és elpanaszoltam mindenkinek a dolgot. Igaz, a tanárok
följelentést tettek ismeretlen tettesek ellen, de attól a pillanattól kurvaként
tartottak számon, és annak is neveztek. A lányok itt-ott még megvédtek,
de aztán az ô szájuk is egyre gyakrabban rájárt a szóra, ha veszekedtünk.
Dolgoztam egy darabot az általános után, majd beírattak egy technikumba.
Akkor jöttek a fiúk. Csavarogtunk. Az elsô szerelmemmel több éjszakára
is kimaradtam. Ezért kirúgtak a kollégiumból. Visszakerültem az
intézetbe, majd áthelyeztek egy másikba. Egyre többet verekedtem, balhéztam,
szöktem: az emeleti hálóból lepedôkbôl sodort kötélen ereszkedtem
a rózsák közé, egyszer elszakadt a lepedô és eltört a karom.
Meggyógyultam, és bementem a technikum igazgatójához, hogy én
nem akarok munkás lenni. Engem nem munkásnak szántak a szüleim.
Ezért két hónap tanulás után kirúgtak a suliból is.
Belevetettem magamat az éjszakai szórakozásba. Néhány hónap múlva
az intézet igazgatónôje feljelentett, és egy hajnalban lebuktam. Zenész srácokkal
kocsikáztunk, amikor igazoltattak. Harminc napot kaptam, azt Tökölön
ültem le. Mikor kiengedtek, elém jött az intézeti kocsi, már megvolt
a beutalóm egy vidéki javítóintézetbe. Felháborodtam, hisz én már a kiérdemelt
büntetést letöltöttem. Lázadoztam, és ezt a hangulatot a többi
lányba is belevittem. Egy nap törtünk-zúztunk, mindent eltorlaszoltunk.
Leütöttük az igazgatót, mert az egész intézet meg akart szökni, és a kulcsok
kellettek. Egy nevelônô észrevette, ô telefonált a rendôrségnek. Kijött
a rendôrség, kijött a katonaság, mi meg fölvonultunk a tetôre. Aztán mindenkit
bevittek. Négy lány leugrott a tetôrôl, ôket nem, mert meghaltak.
Leültem a büntetést, aztán kiszabadultam, és mentem vissza az éjszakába,
szórakozni. Akkor a tizedik kerületi kapitányságra kerültem
be, ott is káemká volt a fô téma, az ükát meg azért verték rám, mert az
apám bebizonyította. Én tagadtam, még a bukás elôtt átadtam a valutát
306