Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
voltam, ahol ezt megfigyeltem. Egészen véletlenül kiderült, hogy a homoszexuálisok
világtalálkozójának idejére érkeztem. Tele volt a város
homoszexuális-rendezvényekkel, -mûsorokkal, és szinte minden homoszexuális
ott volt a világ öt sarkából. Karneváltól show-mûsorokig mindent
a homoszexuálisok kedvéért csináltak. Nos, én elmentem egy szaunába,
aztán sétáltam az utcán még vizes hajjal. Odalépett hozzám egy holland
pasas, azt mondta, hogy két napja nem tudott megfürödni, és fel szeretne
jönni a lakásomra. Mondtam neki, hogy nyugodtan. Feljött, megfürdött,
és meztelenül mellém ült, hogy beszélgessünk. Én meg elkezdtem
rettegni. Hogy ki jöhetett vajon utánunk, kinek fogja ez a tag kinyitni az
ajtót, amíg én a klotyóra megyek, és egyszerûen nem tudtam vele kapcsolatot
létesíteni. Holott ô ezért jött fel.
Nyugatiakkal hosszú kapcsolatot sohasem létesítettem! Mi a fenének
csinálnék távszerelmet? Én szeretek együtt élni valakivel, ami azért nem
jelent együtt lakást is. Csak naponta való találkozást, telefonálást, közös
programokat. A mostani szerelmemmel van egy zseniális egyezségünk,
mégpedig az, hogy neki is van lakása és telefonja, nekem is. Ha ott akarunk
lenni, ott vagyunk, ha itt, akkor itt. Naponta találkozhatnánk, de
nem találkozunk. Csak amikor együtt akarunk lenni. Szó nem volt róla soha,
hogy együtt is élhetnénk.
Olyan fokú itthon a társadalmi elítélés, megalázás, kikészítés, hogy
erôs idegzet nélkül ezt nem lehet elviselni. Egyáltalán, maga az ismerkedés
is nehéz! Hol? Kikkel? Stricikkel? Minek?! Kikérem magamnak az
ilyesféle társaságot. Én nem közéjük tartozom! Hogy mehetek a különbözô
szûkebb társaságokba? Egyben már voltam. Vagy tízen tartoztak
oda, képzômûvészek. Párokban jártak, esténként lehetett beszélgetni, inni,
szórakozni, és senki nem szégyellte a másik elôtt, hogy ô homoszexuális.
Jó is lett volna – ha véletlenül nem megy tönkre az egyik pár kapcsolata.
Mert akár az egymás melletti dominók, úgy dôlt el mindenki. Pillanatokon
belül szétrobbant ez a végül is intellektuálisnak mondható kör. Mindenki
acsarkodott a másikra. Nagy kiborulások, fél városra szóló hisztériák
következtek, úgyhogy jobbnak láttam kilépni közülük. Pedig jó volt
ott csellengeni. Nem kellett mindenkivel lefeküdni, hogy befogadjanak.
Nem volt presztízsharc, nem kértek protekciót, nem kellett senkit lepénzelni.
És akkor mentem, amikor akartam.
Ritka az együttélés az ismerôseim között. Mindenki ôrzi a függetlenségét.
Nem mintha olyan sok lehetôség adódna erre. Érdekes adat: Budapesten
mintegy ötvenezer homoszexuálist tartanak nyilván. Tehát olyanokat,
akiknek már volt valamilyen rendôrségi ügye, éppen a szexuális
beállítódásuk miatt. Mert, ugye, más miatt nem tartanak nyilván homoszexuálist.
Bár rebesgetik, hogy az orvosoknak – titoktartás ide vagy oda
– kötelességük bejelenteni a homoszexuális betegeiket. Szóval ennyi homoszexuális
embert számítva bizony sokat jelenthetne egy állandó, ki-
302