Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
G ÉCZI JÁNOS<br />
a zokni ráfagyott a lábunkra. Mindenki reumás lett, állandóan jajgattunk<br />
idôjárásváltozáskor. Volt olyan nevelô, aki nem nagyon nézett ránk, így<br />
sokszor háromnegyed tízig az udvaron voltunk.<br />
Három óra alatt meg lehetett volna a másnapi leckét tanulni, de inkább<br />
olvastunk, rajzoltunk. Olyan padokban ültünk, mint az iskolában. Nem a<br />
pavilonunkban voltunk, hanem a központi helyen, ott volt az ebédlô, az<br />
iroda és a tanuló. Abban délelôtt az alsósok tanultak. Sokszor rossz volt ez<br />
az állandóság. Volt egy Bácsi nevezetû nagy, dagadt nevelô, ha ô tartotta,<br />
jó volt nagyon – mindig történelmet akart tanítani. Elkezdte mondani a<br />
leckét, de üvöltve, és mindig ugyanazt a leckét mesélte az évek folyamán.<br />
A honfoglalást. Aztán lassan lekókadt a feje, és elaludt. Sokat cikiztük. Ha<br />
felébredt, akkor gyorsan bezártuk a könyvbe az égô cigarettáinkat. Az<br />
egyik srác tudott trombitálni, ô kimondottan megijesztette a Bácsit. Véletlenül<br />
belefújt a trombitába. Bácsinak óriási hasa volt, és velünk masszíroztatta<br />
a lábát. A kisebbekkel meg a fejét simogattatta. Egyszer a fiúknál láttam<br />
a tanórán, hogy két kisfiú az asztal alatt masszírozta a lábát, egy meg<br />
a fejét simogatta. Bácsi szerencsére soha nem verekedett. Inkább csak ordított.<br />
Odaállította a szekrény mellé a bûnöst, ô meg a szekrényt rugdosva<br />
üvöltözött.<br />
Pompás közösség volt. A balhékat közösen csináltuk. Volt olyan, hogy<br />
rázártuk a nevelôre az ajtót, és eldobtuk a kulcsot. Kénytelen volt kiugrani<br />
az ablakon. Az elsô emeletrôl. Kirohantunk, és leültünk az udvarra, hogy<br />
ne tudjon nekünk szólni. Lestük, mikor fog a fehér köpenyében kiugrani.<br />
Annyira nevettünk, hogy rendszerint bepisiltem. Akkoriban a nevetéstôl<br />
általában bepisiltem. Volt olyan, hogy felültünk a cseresznyefára, és nem<br />
szóltunk Marás Banyának, pedig alattunk állt. Nagyon vaksi volt, a fa<br />
alatt elhaló hangon mondogatta, hogy halló, csoport, halló, csoport. Vele<br />
nagyon kibasztunk. Adriennel elhatároztuk, hogy mi leszünk a Zöld Plazma<br />
és Társa. Elraktuk a kulcsát, és amikor már agyonkeresett mindent, de<br />
nem találta, és tök hullán leült egy padra, akkor egy feltûnô helyre raktuk<br />
a kulcsát, és ráírtuk, hogy „Zöld Plazma és Társa”. Aztán megbeszéltük,<br />
hogy fejbe vágjuk partvissal. Mindezt mind azért csináltuk, mert nem engedett<br />
megnézni egy éppen akkor sugárzott folytatásos tévémûsort. Pont<br />
akkor lépett ki a nevelôi vécébôl, amikor repült a partvis, úgyhogy jól fejbe<br />
lett kólintva a nô. Nem lett semmi baja. Mi el tudtunk futni, úgyhogy<br />
nem jött rá a tettesekre. Mire felérkezett az emeletre, addigra már tettettük<br />
az alvást. Utána lement. Erre felfújtunk egy gumikesztyût, mézbe mártottuk,<br />
és felkötöttük a klotyója fölé. Ráírtuk, hogy Zöld Plazma és Társa. Ott<br />
csöpögött. Mikor már teljesen hülye lett tôle, feljött, de mi ismét aludtunk.<br />
Aztán egy csizmát kívül-belül összesároztunk, és amíg nem volt a szobájában,<br />
az asztalokon lévô iratokra tettük. Erre összehívta a csoportot, és<br />
mondta, hogy álljon fel Zöld Plazma és Társa. Felálltunk, mire elkezdett<br />
röhögni; nem volt egészen ép.<br />
30