Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
húzzák a sliccemet egy eldugott helyen, és manipuláljanak egy
testrészemmel. És azt csinálták, amit én megengedtem. Hozzám lehetett
nyúlni, szájba venni – de megdugni soha nem engedtem magamat. Egyébként
a homoszexuális közösülés módjait csak addig lehet felsorolni, néven
nevezni, amíg futó kapcsolatokat jellemzek vele. Mihelyt kialakult egy
szerelem, akkor mindent lehet. Azaz semminek nincs jelentôsége. Akkor
már az érzelem fontosabb. A fiú szerepét vállalom. Irányítom az aktust, az
egész folyamatot. A viselkedésem, a mentalitásom fiús. Nem szeretem a
hajtûdobálós, a nadrágos, a fiúnak öltözött lányokat, akik ivariságuk szerint
fiúk, de viselkedésük alapján lányok. Én a fiúkat azért szeretem, mert
fiúk, és én is fiú vagyok.
Furcsa, hogy a nôk, legalábbis a mûvészet környékén élô nôk, nagyon
szeretik a meleg férfiakat. Talán azért, mert ebben a bizarr szexualitásban
a másiknak nyújtott örömszerzés kitüntetett jelentôségû. A nôk
ezt megérzik. Abban, hogy szeretnek meleg fiúkkal lefeküdni, van hiúság
is, miszerint „ezt úgyis megszerzem magamnak, s nincs olyan fiú,
aki velem placcra léphet, aki elvehetné tôlem”. De a lényeg a szexuális
kapcsolat.
A nôi partnereimmel soha nem beszéltem meg, hogy nekem fiúkkal is
szokott kapcsolatom lenni. Gyakran tudom, hogy ô ismeri az ilyen jellegû
kapcsolataimat, de ô sem érinti a témát, én sem. Persze biztos voltak olyanok
is, akik nem tudták.
A stika-buziságnak akkor volt vége, amikor fölvettek a fôiskolára, és
bevittek katonának. A katonaságnál nem folytattam semmilyen szexuális
játékot. Kezdeményezni se mertem, de még célozgatni sem. Féltem az évfolyamtársaimtól,
mert velük voltam együtt. Aztán a hatodik hónapban,
amikor már semennyire sem bírtam ki azt a légkört, beteg lettem. Két hónap
után leszereltek. A fôiskoláig ismét segédmunkásként dolgoztam. De
megfogadtam, hogy meg fogok javulni.
A katonaság után belekerültem egy két és fél éves kapcsolatba. Nem tudom,
hogy ezt nevezhetem-e szerelemnek. Csuda dolgok történtek. Volt
egy közös nônk, egy ápolónô, akire közösen jártunk, olyan havi rendszerességgel.
A sráccal úgy ismerkedtem meg, hogy a Meteor mozi képeit
nézegettem, amikor leszólított. Föl mertem vinni az albérletbe, mert a háziak
üdültek. De este nyolckor úgy rúgtam ki, hogy a lába se érte a földet.
Mert rájöttem, hogy te atyaúristen, mivé váltam. És most már tudja egy
ember, hogy hol lakom, tehát egymillió is megtudhatja! Aztán néhány nap
múlva véletlenül találkoztunk.
Furcsa gyerek volt, valahol az értelmiség perifériáján. Gátlásos, kisebbrendûséggel
küszködô, akinek a legtöbb baja abból származik, hogy kicsi
a nemi szerve.
Monogám vagyok. Nem éltünk együtt, de naponta, másnaponta találkoztunk,
együtt szórakoztunk, felmentünk hozzá, vagy elmentünk az
298