Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
V ADNARANCSOK II.<br />
Afôváros egyik gebines vendéglátóüzemének volt vezetôjét faggattam<br />
a bolt miliôjérôl. Ez az üzlet a legnagyobb befogadóképességû homoszexuális<br />
találkahely.<br />
„Nehezen kaptam meg az üzletet, s csak egy évig vezettem. Szinte beköltöztem<br />
oda. Reggel fél öttôl éjjel egy-két óráig ott voltam. A huszonegy<br />
alkalmazott hétre jött. A pincérek, konyhai alkalmazottak, pultosok. Tizenegykor<br />
volt a nyitás, addig a konyhának készen kellett lenni a fôzéssel,<br />
hiszen közétkeztetés is volt. A délutáni idôben az étterem pangott, a kora<br />
esti órákban lendült föl ismét a forgalom. Köztudomású, hogy ez milyen<br />
hely. Nemegyszer elôfordult, hogy külföldiek jöttek, kezükben térképpel,<br />
hogy ez az? Nyugatnémetek, svédek, dánok, hollandok, franciák – speciális<br />
térképeiken meg volt jelölve a „bolt”. No és néhány placc, fürdô, magánlakás.<br />
Pedig az üzlet helyi adottságai nem különösek, belsô berendezése<br />
sem fényûzô. Se nem eldugott, se nem intim.<br />
Mégis minden este telt ház volt. A vendégek kilencven százaléka a leszbikusok/homoszexuálisok<br />
közül került ki. A túlnyomó többség férfi volt.<br />
A három teremben száz-százhúsz a férôhely. A havi bevétel négyszázezer,<br />
az évi – a téli hónapok nagyobb forgalma miatt – hat-hét millió volt. A bevétel<br />
fele adódott italból. Sok sör fogyott, de arányosan a rövid és a bor is.<br />
A mindennapi társaság felét a törzsvendégek alkották. Plusz akiket<br />
hoztak, és a hasonló szándékkal újonnan bejövôk. A véletlenül betévedteknek<br />
talán a tíz százaléka nem tudta, hogy itt milyen a légkör. Voltak,<br />
akik kíváncsiságból jöttek. Elôfordult egyszer-kétszer, hogy provokatív<br />
banda ült be, megpróbálták felizgatni a többieket, balhéztak. Egyszer beült<br />
két fiatal srác, úgy viselkedtek, mintha partnert keresnének. Mikor átült<br />
hozzájuk két fiú, itatták magukat, az egyik érdeklôdô gyerek kiment a<br />
vécére, a törzsvendégek utána. Aztán alaposan összeverekedtek.<br />
A törzsvendégek összetartanak. Nem durvák, nem vandálok, nem provokálnak.<br />
Egy-két kivételtôl eltekintve nem kihívóak, és szolidárisak egymással.<br />
Az ô agresszivitásuk abban áll, hogy ha valaki rossz lóra tesz (akit<br />
kiszemelt magának, nem akar „úgy” is megismerkedni), hogy kifejezze<br />
bosszúságát, hát leönti sörrel. Groteszk módon a többségük elesett, törékeny,<br />
gyenge testalkatú. Veszekedéseik során felpattannak, mint az óvodások.<br />
Nevetségesek. Számukra ezek a veszekedések a „verekedések”.<br />
Még csak néhány napja voltam ott, amikor beült egy nô. Még nem voltak<br />
sokan, mindenki ôt figyelte. Csodálatos fekete haja, kemény, arányos<br />
melle volt. Jöttem-mentem, ki a pulthoz, be a konyhába, s közben én is<br />
megnéztem. Az egyik pincér észrevette, és elkezdett röhögni. Kérdeztem,<br />
ki ez a nô. Kiderült, hogy ez a nô: fiú. Annyira megtévesztô volt, számomra<br />
egyértelmûen nônek látszott. Szoknyában, ragyogóan kifestve, a legtökéletesebb<br />
nôi idomokkal, nôi hajjal, vonásokkal.<br />
Nincs sok beöltözött. Havonta ha egyet láttam. Olyan azonban annál<br />
több, aki festett. Az arcán, a szemén, a száján. Többségük smink<br />
287