Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
G ÉCZI JÁNOS<br />
ember? Aki ráadásul harmincöt éves. Volt egy kétéves kislánya, az Adrien<br />
mesélte, mert ô már gyerekkora óta intézetben van, és állítólag amíg nem<br />
volt meg a gyereke, addig sokkal vadabb volt. Mindenki homlokán heg<br />
volt, meg nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket csinált. A nô, ha meglátott<br />
bennünket cigarettázni, akkor a csikket belénk nyomta. Tele van a kezem<br />
cigarettanyomokkal. Ahová ért, oda nyomta. Adriennek a nyakán van. Általában<br />
kézre nyomta, de ha az arcod elé kaptad a kezed, akkor feldühödött,<br />
és ahová tudta, oda. Az én kezem is tele van ilyen nyomokkal, mert<br />
nagyon sokat cigiztem. Szóval egy doboz cigi van rajtam elnyomva.<br />
Péntek kivételével mindig játszhattunk. Pénteken azért nem, mert akkor<br />
jött ez a nô. Úgy volt, hogy reggel elmentem az iskolába, ott, mondjuk,<br />
volt hét órám, fél kettôtôl, fél háromtól ebédeltem. Ötkor kezdôdött a tanóra.<br />
Nyolcig tartott. Vacsora után általában a nevelôk beszélgettek, olyan<br />
tízig, az ebédlôben. Akkor ismét kint voltunk az udvaron, cigiztünk, röhögtünk,<br />
fát másztunk. Állati nagy park volt, körötte meg erdô. A kerítés<br />
mellett egy leégetettnek nevezett telek, egy házzal, amit szétszedtünk hamarosan.<br />
Gazdátlan volt. Rituális fogalom volt: ugye, mentek a leégetettbe?<br />
Megyünk! Volt a kerítésen egy kicsi lyuk, ott átmentünk, és következett<br />
a nagy ôsvadon. Meg a régi ház, amit feltörtünk. Nagyon sokat játszottunk<br />
ott.<br />
Volt egy sportfoglalkozás nevû izé. Egy pasi tartotta, aki sokszor letapizott<br />
minket. A fiúkat elküldte focizni, a lányokat behívta a tornaterembe.<br />
Gyûrûk voltak, és mindenkinek fejjel lefelé kellett lógni, és mindenkinek<br />
megfogta a mellét. Hintáztatott mindenkit, állati rossz volt. Engem<br />
meg az Adrient valahogy kiszemelt, és nekünk kellett mindig felfújni a<br />
labdákat a fiúknak. Negyed órával korábban lejött értünk, és fölvitt bennünket<br />
a szertárba. Ott kellett pumpálni a labdákat. Aztán mindig a seggünkre<br />
vágott, meg úgy csinált, mintha rám esne, szóval taperált bennünket.<br />
Pedig abszolúte nem volt még akkor semmink. Rettenetesen gyûlöltük<br />
ezt az egész sportfoglalkozást, hacsak tudtunk, olyankor betegeskedtünk.<br />
Állati élvezettel kevertük ilyenkor a krétát. Mindenki jött sorban érte,<br />
akit tapogatni szeretett a tag. Fejenként másfél rúd kréta másfél óra<br />
múlva tökéletes lázat csinál. Mindig kitört a láz, ha indulni kellett a tornaterembe.<br />
Kezdetben az utolsó pillanatokban ittuk meg a port, és a sportfoglalkozás<br />
végére ütött ki bennünket a láz: olyankor a szabadfoglalkozásnak<br />
is vége lett. Vittek a betegszobába. Ott meg általában soha nem hitték<br />
el, hogy betegek vagyunk. Megnézték a nyelvünket, ha krétás volt, elzavartak.<br />
Egyszer harminckilenc nyolcra pumpáltam fel a lázamat, valóban<br />
rosszul lettem, de elzavartak, és másnap iskolába kellett mennem. Pedig<br />
valami lázcsillapítót adhattak volna. Egész életemben nagyon érzékeny<br />
voltam a lázra. Gyerekkoromban már harmincnyolc foktól habzott a szám,<br />
meg eklampsziás görcsöket kaptam. Ezt kinôttem, de most is, ha nyolc<br />
kettô a lázam, már annyira szédülök, hogy nem tudok felállni. Aztán in-<br />
28
Change language