Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
légák idôsebbek voltak nálam. Rajtam látszott, hogy ez a munka meg se
kottyan, hozzá voltam szokva a tartós fizikai terheléshez. Könnyû volt,
amit itt kellett csinálni : lepedôket cipelni, fölmosni, törölgetni, kinyitni,
bezárni a szekrényeket. Meghíztam, holott mások helyett is dolgoztam.
Akárki kérdezôsködhet itt, azt mondják majd, hogy tisztelnek, szeretnek.
Pedig tudják, hogy buzi vagyok. A baj az, hogy már vagy négy éve az
erkölcsrendész akar maga mellé venni. Szüntelenül zaklat, pedig megmondtam
neki: Nézze, kedves, én tudom, hogy ismerek olyan embereket, akik fontosak
maguknak. De nem mehetek oda valakihez megkérdezni, hogy kit és mennyiért
vittél el. Elôször is azért nem, mert ezzel magamra haragítanám az ismerôsöket,
és amikor itt-ott megpüfölnének, senki nem kelne védelmemre, nincs nekem senki
a hátam mögött. Másodszor meg azért, mert van nekem rendes munkám. Ezt
mondtam neki, mikor elôször hívatott be. Ezért aztán elhelyeztetett a jobbik
helyrôl, hátha megtörök. De az életemet jobban szeretem, mint a pénzt.
Innen – mellôlem – az utóbbi években öten mentek el; mind buzi. Aztán
viszontláttam ôket. Razziáztak a buzik közt. Az egyik meg besúgó lett.
Cumis volt, aztán meg kiherélték egy parkban.
Ahol a placcom van, ott gyakoriak az igazoltatások. Onnan is tudják a
rendôrök, hogy milyen életû valaki, ha több igazoltatáson ott találják. De
az is gyakori, hogy valaki feljelenti az embert. Hamar megjegyzik a nevét.
Régen több volt a razzia, amikor még sok volt a külföldi. De felszaporodtak
a stricik, és olyan sok minden történt, hogy elmaradtak az idegenek.
Megtörtént, hogy felvitték a nyugatnémetet a Gellérthegyre, levetkôztették,
s a ruhájával meglógtak. Most már, ha külföldi jön, eleve ismerôshöz
érkezik, és lakáson intézi az ügyeit. A fürdôbe már nemigen jönnek
a külföldiek, nekik ez nem elég jó hely.
Volt a fürdônek egy ügyeletes orvosa, akinek az volt a mániája, hogy
mindenhová benézett. Bejárt a nôi osztályra is, ugye, fehér köpeny volt
rajta. Engem munka közben felizgatott egy olyan ötvenesforma férfi. Erôszakos
volt, pillanatok alatt lerántotta rólam a gatyát. Közben az orvos
ránk nyitott. Úriember volt, azonnal kiment. Utánamentem, elnézését kértem,
és ígértem, hogy többé nem fog elôfordulni. Nagyon leszidott, azt is
mondta, hogy nem ezt várta tôlem. Késôbb, ha jött, megveregette a vállamat,
kérdezte, nincs-e valami baj, mondtam, hogy nincs.
Ha bátor lennék, ha nem figyelné mindenki a másikat, ha a fürdôben
nem lenne veszélyes ezt csinálni, hát munka közben nagyobb kapcsolatba
belemehetnék. De egy aranyos kis otthonom van; ha kell, inkább ott csinálom.
Mert ugye, ha valaki itt bejön hozzám, annak ki is kell menni. Észre
lehet venni, ha vörös, vagy sírt, vagy valami van vele. A kollégák elôtt
restelljem magamat?
Könnyen rányitnak az emberre. Én is nyitottam már rá másra. Egy kolléganômnek
volt egy kuncsaftja, aki ha jött, néhány üveg sört hozott magával.
A kolléganô meg zuhanyozott elôtte, szprézte magát. Egyszer ki-
279