Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
hagyni! Célozgatott, míg a biztosított lakás tulajdonosa levetette a fürdôköpenyt.
Mert hatott a meggyôzés: „lehet ebbôl kis kár is, meg nagy is, de
a legkisebb akkor lesz, ha nem veti le a köpenyt”.
„Katonatörténetét” G. mondja el.
„Egyszer összeszedtem egy állatian helyes katonát, aki civilben volt.
Nem volt lakás, hideg idô járta – kérdeztem tôle, mi a túrót csináljunk. Az
Astoriánál stricheltünk mind a ketten. Már három és fél órája köröztünk.
Mással is elmehettem volna, de ennek a kölyöknek olyan szép feje volt,
hogy nem tudtam otthagyni. Csak köröztünk, köröztünk. Hol én mentem
utána, hol ô követett engem, de egyikünk sem mert kezdeményezni. Már
röhögtünk, mert közben éjfél lett. Végül odaléptem hozzá: Ráérsz? Akkor
derült ki, hogy nincs lakásunk. Mondtam neki: Nem ciki, lesz lakás, majd
én elintézem! Lementem a klotyóba, egy férfi mellé álltam a vizeldénél.
Meg is kérdezte, hogy elmennék-e vele. El, csak az a helyzet, hogy velem
van egy barátom. Beültünk egy taxiba, és elindultunk hármasban. Felmentünk,
bemutatkoztunk. Rendes volt a lakástulajdonos, azt mondta: Tulajdonképpen
csak lakást akartatok így szerezni? Átlátszóak voltunk. Miért
rontanám el mások örömét? Megágyazott, pizsamákat is adott, törölközôt
készített ki. Együtt voltam a katonával, aki aztán átment a lakástulajdonoshoz,
mert nem tudott aludni. Nekem már akkor jó volt, nem zavart,
hogy a katona otthagyott. Azzal van, akivel akar! Késôbb visszajöttek a
szobánkba, hozták a piát, tették a mókát, miközben nézegettem ôket.”
H.-nak rengeteg férfival volt viszonya. Az ô számos története közül való
az alábbi részlet:
„Volt egy kicsi szerelmem. Alig ért föl a vállamig. A Deák téri budiban
szedtem össze. Én szóltam neki. Olyan arányos, szabályos alkatú, pici embert
azóta sem láttam. Néha együtt sétáltunk. Öltönyben, nyakkendôben
járt, hogy férfias legyen. De rázta a csípôjét, mozdulatai akaratlanul is nôiesek
voltak. Kapualjakban és parkokban tudtunk egymással lenni. Szegény,
alig volt negyven kiló, tönkre is tettem.
Egy külföldi csábított el tôle. A strandon. Mindig a nyomomban volt,
átölelt a vízben, de ha hozzám akart nyúlni, rácsaptam a kezére. Túlságosan
agilis volt. Kiderült, hogy cseh. Két barátjával jött, hétvégére. Tudták,
hova kell menni. No, ez az ember feljött a lakásomra.
Másnap összehozott egy magyar barátjával, aki lakberendezô. Azóta
többször találkoztam vele, ideadta a telefonszámát is, benne van a különnoteszomban.
A második találkozásunk furcsa volt. A Bazilikában láttam
meg, ott imádkozott. Amikor észrevett, utánam jött. Mondom neki: Az isten
áldjon meg, döntsd már el, melyik a fontosabb! Miért nem imádkozod
végig a misét? Felénél sem tart, s máris jössz utánam. Nem lehetett lakásra
menni, csak jártuk az utcákat, s felfedeztük, milyen érdekesek a belvárosi
kapualjak.”
I. negyvenegy éves, homoszexuális masszôr. Ezt vallja magáról:
275