Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
illetô fiatal, elkábítja a felszínes csillogás, a nagyvilágiság érzetét adja. Egy
fiatalembernek ez a leggyorsabb és legsikeresebb elôrejutási mód.
Egy meleg hiába kényszeríti magát az ellenkezô nemûhöz, az ilyen
kapcsolatot hosszabb távon nem lehet fenntartani. Az impotenciánál nincs
félelmetesebb dolog. Ettôl minden fiatal férfi retteg. Ismerek rejtett homoszexuálisokat,
akik soha nem voltak férfival, inkább választották azt, hogy
impotensek lettek vagy önmegtartóztatásban élnek. És hány nô frigid a
házasságban! Sem az elrontott, megkeseredett családi élet nem jó, sem az,
ha valaki impotens-frigid beteg. Inkább legyen ferde!
Piri heves szónoklata alatt az alvég lett asztalfôvé. Most Kati veszi viszsza
a szót, vele átellenben. Poharát emeli a hölgy felé, és kedveskedve szól
hozzá.
– Mi lelt? Olyan komoly vagy ma. Nem ezt szoktuk meg tôled. Inkább
mesélj valami jót. Veled mindig történik valami.
– Felkavart ez a gyilkossági ügy. Meg aztán nem is aludtam eleget ahhoz,
hogy ma jól elszórakoztassalak benneteket. Fél tizenkettô felé mentem
haza, de csak a Nemzeti elôtt kaptam taxit, és mikor végre beültem,
belém bújt a kisördög. Elmentem a Tabánba. Ott mûködik az egyetlen magyar
gombos tangóharmonikás. Volt nagy ováció, szervusz mütyüri, miegymás.
Beszélgettünk, iszogattunk. Két fejjel alacsonyabb nálam, és háromszor
olyan széles. Pedig én is éppen elég molett vagyok. Hatvanéves.
Imádom. Éjfélkor az Arany borospincéjébe mentünk; ott van egy ismerôsünk,
szájharmonikás. De taknyos, még csak hatvankét éves. No, ô fél kettôkor
végzett, vele felmentünk a Juhászba búsulni. Végül egy borospincében
kötöttünk ki: ott ittunk fél ötig. Akkor hallottuk, hogy elfogták a gyilkost.
Szóval, gyerekek, ezért nem megy ma nálam a mûsor.
Az utolsó mondatok már nagy zajban hangzanak el. Hangoskodó német
társaság érkezett. A pincér azonnal üres asztalt csinál nekik. Kalauzuk
– és tolmácsuk – bohóckodó, tengerésztrikós színházi táncos. Élvezi, hogy
figyelik ôket. A négy német mindegyike fiatal, atlétikus. Megszemlélik a
társaságot, s úgy ülnek le, hogy akiket kinéztek maguknak, azokat folyamatosan
láthassák.
Jozsó idegesen gyújt egyik cigarettáról a másikra, feláll, kimegy az elôtérbe,
megmutatja magát. Többen koccintanak a tengerésztrikós felé, várják,
kiket hív meg az asztalukhoz. A németek választottak, három törzsvendég
vitorlázik hozzájuk, széles mozdulatokkal tekeregnek a székek között. Jozsó
pedig másik asztalhoz telepszik, kisvártatva mellé ül a negyedik német.
271