Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
V. Egy este
A kora ôszi estén négyen ülik körül a fenntartott asztalt. S mert a legrégebbi
társaságok egyike ez, a legjobb helyen ülnek. Az asztalt úgy helyezték
el, hogy onnan a kocsmába betérô vendégek az ajtónyitással egy
idôben láthatók, oldalról. Amikor a belsô terembe jönnek, ahol embereink
is vannak, akkor szembôl láthatják a vendégeket, távozáskor pedig hátulról.
S mivel a szóban forgó hely a harmadik terem benyílója mellett van,
egyszerre két terem „árukészlete” fogható át egy szempillantással.
A „Reservé” felirat hét óra körül kerül az asztalra, s a közönség tudja,
hogy kiknek tartják fenn a helyet. Ha a „társaság” valamelyik tagjával beszélni
akar egy ismerôse, már elôre odaülhet. De ha tájékozatlan délutáni
vendég felejtette ott magát, a pincér udvariasan, ám határozottan tessékeli
máshová. Ha az illetô nem hajlandó erre, nem nehéz eldöntenie, hogy miért
villannak rá mindenfelôl dühös pillantások, a korábbi barátságos tekintetek
helyett. S természetes, hogy e kitüntetett asztalnál ülôk cechét
borravaló sem terheli, még panaszkodniok is szabad a felszolgálásra, az
italok minôségére, hômérsékletére, a poharak csorbaságára.
Van, aki közvetlenül a munkahelyérôl jön fecsegni, van, aki már moziban
volt, vagy aludt egy keveset. Ha valaki késik, aggódnak érte, találgatják,
miért nem érkezett idejében. A társaság „nôtagjai” puszikkal köszöntik
egymást, hiszen barátnôk között így szokás. Egy arcsimítás, combszorítás,
s azonnal kialakul, hogy ki viszi az este a prímet.
Nyolcra együtt vannak. Nagy este a mai: készülnek a beszámolóra. A
hatszemélyes asztalnál sörözô férfiak közül ketten beszélgetnek, a másik
kettô csöndesen iszogat. Róbert, színes öltönyében, feltûnô nyakkendôjével,
feszes derékkal, büszkén néz körül. Huszonnyolc évével megmosolyogja
alig idôsebb társait. Nemigen szól, pedig régen levetkôzte vidékies
voltát. Ferenc komoly, mûszaki ember. Harmincnégy éves, nôs, állítólag
gyerekei vannak. Ôt nem a rátartisága, az önbizalomhiány tartja
vissza a szólástól. Szemben ül az asztalfôvel, jobbról-balról üres mellette a
hely. A beszéd fonalát Károly szövi az asztalfônél, meg Laci, a jobbján.
Károly és Laci – ahogy itt neveztetik magukat: Kati és Lonci – „barátnôk”.
Laci-Lonci harmincas középkáder, tisztviselô. Jó beszélgetôpartnerre talál
benne Károly, akinek itt Kati a neve. Kati diplomás. Jellegzetesen szôke, fe-
261