Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
voltam, szükségem volt arra, hogy szeressenek. Úgy hittem, mindegy,
hogy ki, milyen áron, csak adja tanújelét a ragaszkodásának.
Visszahúzódó, meditáló lettem, a fantáziámat az töltötte ki, ami megtörtént,
és ami nem történt meg, de megtörténhetett volna. Egyre kíváncsibb
lettem, titokban érdeklôdtem, olvastam és rettegtem. A lányok
azért érdekeltek, mert a többi srác nôzött, és nem kívántam kilógni a sorból.
Ha akkor valami erôs hatás ér, még másként alakulhatott volna a sorsom.
Úgy emlékszem, akkor költözött belém a hazugság: sodródni kezdtem.
Néha elrémültem magamtól, képtelen helyzetekbe keveredtem, halmoztam
a hülyeségeket. Mintha csapdába estem volna, és nem volt bátorságom
mástól segítséget kérni. Különösen nem a szüleimtôl.
A srácok között néha közös szexuális játék alakult ki. Ezeket legtöbbször
csak messzirôl figyeltem, féltem, ha egyszer belekerülök, végleg homoszexuálissá
válok. Ez azért volt, mert túlságosan sokat foglalkoztam a
dolgokkal. Feltûnôen leszóltam ôket. Kifejeztem az undoromat. De milyen
a kollégium! Amikor a fiúkat valami feltûnô közös onanizálás után elôvette
a nevelôtanár, azt hitték, én árultam be ôket. A legközelebbi alkalommal
már nekem is be kellett szállnom. Attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy
nekem kisebb nemi szervem van, mint az átlag. Ez aztán igazi riadalmat
okozott, nagyon féltem a lányoktól, hogy majd valaki valamikor ezért meg
fog alázni.
Van még néhány élénk emlékem. Ôsszel és tavasszal, bár tilos volt, a folyóra
jártunk fürödni, holott az iskolának volt egy kis strandja is. Egyszer
kitömtem gézzel a fürdônadrágomat, hogy nagyobbnak tûnjön a herém és
a farkam. Úszás közben kicsúszott a gézszalag, körberöhögtek, olyan gúnyosan,
ahogy csak a kamaszok képesek.
Villanyoltás után a fiúk egy része összegyûlt valamelyik ágyon: nôkrôl,
szexualitásról beszélgettek. Ezeknek a beszélgetéseknek mindig közös önkielégítés
lett a vége. Közben hosszúságmérés, gyorsasági verseny, de
mindenki magának csinálta.
Az állomáson az automaták körül nézelôdtem – akkoriban terjedtek
el ezek a szerkentyûk –, amikor megszólított egy ügynök. Dunakavicsot
evett. Adott nekem is. Elmentünk sétálni, kérdezgetett, én meg válaszolgattam.
A felüljáróról nézegettük a vonatokat, megfogta a kezemet,
melyikünké az erôsebb. Vihogtam, mint egy rossz kurva. Késôbb azt
mondta, úgy viselkedtem, mintha pénzért akarnám csinálni. Szóval szorítottuk
egymás kezét, az övé volt az erôsebb: erôlködött és lefelé nyomta,
a slicce irányába. Lementünk a hídról, behúzott egy kapualjba „rábeszélni”.
Az utca másik oldalán kinyílt egy ajtó: mint a labdák, úgy
pattantunk szét. Ekkor már határozottan tudtam, mibe kerültem. Megkérdezte,
hazavihet-e a kollégiumba. Kocsival mentünk, kerülôvel, van
egy út az erdôn keresztül. Egy elhagyott helyen megállt és megcsókolt.
255