Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
Egyszer egy vidéki városban voltam tanulmányúton. Ott mindenki
tudta, hogy Anti a szeretôm. A közös társaságunkban a nôk mindig mondták,
hogy ne legyek vele szemét. Ha csak tehették, együtt tartottak bennünket,
bár nem értették, hisz nekem gyerekem van. De mert Antit szeretik,
szeretnék, ha jó lennék hozzá. Együtt csináltuk a programokat, aztán
éjjel kettôkor már nem mentem vissza a szállóba, hanem hozzájuk, taxival.
Anti édesanyja tudta, hogy ott vagyok, de nem hitte, nem hihette, hogy a
fia homoszexuális. Egyszer – gondolom, nem véletlenül – a sógora ránk
nyitott, amikor lefeküdtünk.
Amikor véget ért az ösztöndíjam, és haza kellett mennem a családomhoz,
Anti azt mondta, nem bírja csinálni ezt az életet, mert ô igazi buzi. Az
a parfümös fajta, aki csak férfival tud lenni, és a vécéknél fog kikötni ötvenéves
korára.
Azért jó lehetett neki velem. Én is megnyugodtam.
Amikor kikísért az állomásra, azzal váltunk el: „végül is nem unatkoztunk”.
Akkor már sejtettem, Anti kicsit kiábrándult belôlem, hiszen abban
az egy hónapban én kaptam többet. Ez számomra is teherré vált! Az is zavart,
hogy mindenki tudta róla, tizennégy éves kora óta buzi. Egyszer kirúgtam,
bosszúból lement Jugoszláviába a barátjával. Késôbb ez a barátja
mondta, hiába döglöttek érte a jobbnál jobb férfimacák, neki senki nem
kellett. Olyan homoszexuális-nudista strandról, ahol voltak, én is láttam
filmet egy kis vidéki városban: egy alkalmi partnerem mutatta, hajóval
utaztak, és ez a pali csak nôi kalapokban, blúzokban, cipôkben volt hajlandó
közlekedni. Állítólag így is megôrültek érte.
A rokonok, testvérek, szülôk általában tudják, ha a hozzátartozójuk homoszexuális.
Az már más kérdés, hogy viszonyulnak ehhez. Vannak, akik
nem hajlandók tudomásul venni. Antiról is sejtették, még a sógora is. Azután,
hogy ránk nyitott, nagy szemekkel vizsgált engem is. De a családja
kedves maradt, sokat beszélgettek velem. Nálam kényes volt a helyzet.
Szerintem a sógort is ez zavarta meg, és ezt akarta eldönteni.
Akinek bemutatott Anti, az máris tudta, hogy én kije vagyok. Az elsô
délután ezt nem tudtam mire vélni, olyan hirtelen csöppentem a társaságba
– még le sem feküdtünk. Az a baj, mindenki biztatott: szeresd, nem
ciki ez. Úgyis mindenki elhagyta. A társaságba való bevezetés utáni este
feküdtem le vele elôször. Beültünk egy taxiba, és kimentünk hozzá. Nyilvánvaló
volt, miért megyek, mert megmondta, mit akar tôlem. Egyértelmû
volt a megismerkedésünk is. Utánam szólt a fôtéren, ahol lófráltam,
és miután megálltam, szóba elegyedtünk. S jött a nagy szöveg. Rám várt.
Végre egy ilyen szép fiú.
Antit majdnem megölték miattam. Mindenki féltékeny volt, amiért öszsze
tudott szedni. Pedig tudták, hogy nem lesz tartós a kapcsolatunk. Abban
a városban, ahol él, nem is tudnám hosszú távon csinálni. Anti után
eldöntöttem, kiszállok a buliból, mert rámegy az életem, a gyerekem, a há-
245