Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Az egyetemen elôször egy kis sráccal „jött össze”. De aztán megijedt. Ô
dumált ilyesmirôl. Pizsamában feküdt az ágyon, s észrevettem, hogy már
nem olyan, mint fél órával azelôtt volt. Sokat mesélt magáról, említette,
hogy még nem feküdt le nôvel. A cigaretta a túlsó oldalán volt, én átnyúltam
fölötte, és véletlenül hozzáértem. Nem tiltakozott. Aztán egyszer
otthagytam a kezemet. Az ellen volt csak kifogása, hogy elélvez, de akkor
már el is ment. Aztán soha többet nem beszéltünk egymással.
A tanulás mellett dolgoztam. A munkahelyemre bejárt egy gyerek, vele
többször lefeküdtem. A nyári szünetben is járt hozzám egy fiatalabb fiú
tanulni, készült a felvételire. Efféle dolgokról is kérdezgetett. „Ciki-e,
hogy onanizál.” Meg „kipróbálta egy barátjával”, s „négyen voltak egy
magaslesen”. Kérte, próbáljuk ki mi is. Soha nem csókoltam meg, nem simogattam,
nem feküdtünk le. Talán, ha ezeknek a vágyaimnak akkor szabad
utat engedtem volna, most nem lenne ilyen problémám. Amíg csak
tudtam, elfojtottam magamban ezeket az érzéseket, de mindig voltak
olyan alkalmak, amikor elôtörtek. Kevés lánnyal jártam, mert valami
visszatartott tôlük. Aztán Karola – így hívatta magát az elsô fiúm – bevitt
a mélyvízbe. Ebben a kapcsolatban sem volt szenvedély. Csak azt akartam,
hogy szeressenek, mert jólesett, és teljesen mindegy, hogy ezt fiútól
vagy lánytól kapom. A fiúkkal csak az a baj, hogy amikor minden megtörtént,
magamra maradok. Tehát elôször vágyakozom, azután pedig undorodom
– a kielégüléstôl. Férfiakat nem tudok befogadni. Nem esik jól szájon
keresztül közösülni, csak egy bizonyos ideig. Az a jó, ha valahol egyazon
területen van a két nemi szerv. Az undor oka, hogy szinte mindig hamarabb
élvezek el, és ha nekem már jó, nem szívesen foglalkozom a
másikkal. Akkor hagyjon mindenki békén, menjen a picsába. Nem kapok
levegôt, egyszerûen meghalok.
A legjobb barátommal sem kezdeményeztem. Csupán úgy voltam
vele, hogy feküdtünk az ágyban, úgy csináltam, mintha aludnék,
forgolódtam, hogy hozzáérjek, a kezem oda csússzon, ahová akarom.
Így kezdeményeztem. Soha nem mondtam neki: „öregem, most nekem
a te tested kell”.
Gyakran éreztem azt, hogy csúnya vagyok. Tele voltam és tele vagyok
kisebbségi érzéssel. Apám szerint anyámnak is ilyenfajta érzései vannak,
ezért változékony a kapcsolatuk.
A férfiak elfogadására való hajlandóságom kisugárzik. De a kezdô lépést
tegye meg a másik, mert nem tudom, hogyan kell… Hogyan mondjam
meg a másiknak, hogy „azt” szeretném?! Azt sem tudom mind a mai napig,
miként kell egy nôvel összehozni az elsô normális estét, s hogyan közöljem
vele: feküdjünk le. Este nyolckor megfogjam a kezét, s mondjam
neki, kívánom? Nem tudom, másoknál ez hogy szokás, de én képtelen vagyok…
Otthon más. Évek óta van feleségem, de annyit vacillálok, amíg va-
240