Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
hogy játsszunk. Hasonló, kifejlett kapcsolatom más nem volt akkor. Kölcsönösen
kerestük a lehetôségeket. Késôbb amikor negyedikes lettem, és
csinálni akartam „ezt” vele, akkor elzárkózott tôle. Járt egy lánnyal. Szóval
fiúval olyan tizenhat éves koromban szeretkeztem elôször a szó valódi
értelmében. De ma már nem hívnám azokat szeretkezésnek, miután
megtanultam, mit jelent férfival szeretkezni. Valami miatt több, mint a
nôkkel. Talán azért, mert társ társsal. Mellérendelt szerepet játszik a két
férfi. Bennem ezek a kapcsolatok nagyobb vihart váltottak ki, meg nagyobb
szexuális felindulást, mint egy nôvel való viszony. De lehet, ha én
nôkkel találtam volna meg ezt az érzelmi felindulást, akkor azt mondanám,
hogy egy nôvel jobb. Azaz nem tudom, mennyivel ér többet „ez”, de
én jobban szeretem. Ha egy srác mellé fekszem, már az is jó. Érzem a
combját, s hogy keményedik az ágyéka. Nôknek nem tudom az ágyékát, a
nemi szervét a számmal megérinteni. A combját, a mellét, a derekát, azt
igen. De azt a sós-savanyú ízû-szagú valamit érezni, azt már nem! Nem
voltam én sohasem férfias férfi. Bár a franc tudja. Kimondottan nôi szerepben
kétszer voltam, egy svájci gyerekkel történt az egyik; vele és a barátjával
jól éreztem magam, egyszerûen szenzációs volt. Kívántam is ôket, ôk
sem ellenkeztek.
A katonaságot meg akartam úszni. Már a középiskolában is sokszor
voltam rosszul. Elájultam. Ha utólag visszagondolok, ezek csinált dolgok
voltak. Nem úgy voltak tudatosak, hogy elôre elterveztem volna, hanem
belesrófoltam magamat valamibe, s ez annyira hatott rám, hogy elhittem
magamról: fáj a szívem; és elájultam. Aztán mégis elmentem a seregbe.
Az egyik ales állati nyers volt. A derekát kellett masszírozni, ha az isiásza
elôvette. Hadgyakorlat vagy éleslövészet elôtt magához rendelt, és
mondta: „masszírozz, édesapa”. Állandóan kaptam a kimenôket, de nem
mentem el a laktanyából. Mondta, „menj ki, basszál legalább egyet”.
Mondtam, „nem baszok”. „Itt van ötszáz forint, menj el inni.” „Nem akarok
inni.” „Akkor vegyél tejcsokoládét, de nekem is hozzál vagy öt táblával,
hogy az asszonynak meg a két lánynak vigyek.”
Januárban homloküreg-gyulladást kaptam. Mindenki kiröhögött, hogy
ne szimuláljak, nincs nekem semmi bajom. A homloküreg-gyulladás ráment
a szememre, majdnem megvakultam. Csak állni tudtam, ha megmozdultam,
ordítottam a fájdalomtól. Azon az egy kilométeres útszakaszon,
amelyen az ebédlôbôl elvittek a rendelôig, többször összeestem.
Amikor az orvos meglátott, a saját Trabantjával vitt kórházba, végigbôgtem
az utat. A szemész a kollégáját lehordta elôttem, hogy följelenti
meg minden. Izotópoztak egy darabig, teliszurkáltak injekcióval. A kórházban
ideggyógyász is kezelt, a szívem is rosszalkodott – ismét elterveztem,
hogy leszereltetem magamat. Jártam egy pszichológushoz, állati
jókat beszélgettünk, meséltem neki az onanizálásról is, de nem értette a
238