Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

V ADNARANCSOK II.
olyan, hogy anyám fôzött, apám, ha elment mellette, „odakapott” neki
– és van, hogy ezt én is megcsinálom a feleségemmel vagy más
kapcsolatban: mert jónak hiszem, de mire odanyúlok, rögtön eszembe
jut: ezt csinálta az apám is!
Én azt sem tudom, az anyám szeretett-e engem – persze ez olyan, oda
kellene állni egy tükör elé, és azt mondani, hiába szült meg, nem szeretett.
Nem beszélt velem hónapokig, állandóan haragudott, mert a vitákban
apám pártjára álltam.
Tizenegy éves koromban késsel kergetett. Persze azt is utáltam, amikor
apám tízéves koromban visszajött hozzánk, és befeküdt anyám mellé az
ágyba, ahol addig én aludtam. Ráadásul anyám mindig meztelenül járt
elôttem. Egyébként szép volt. Lágyak voltak a vonásai, de nem tudott szeretni.
Sohasem felejtem el, úgy nevelt föl, hogy nem simogatott meg, inkább
üvöltött. Hát persze ott kerestem szeretetet, ahol tudtam. A szomszéd
nénikhez jártam, lányokkal játszottam az általános iskolában, mindig
a nôi tanárokhoz meg anyu kollégáihoz vonzódtam, ôk tudtak szeretni.
Ha nyaralni mentem, akkor is az asszonyok között voltam.
Általános iskolás koromtól szakaszosan jöttek „ezek” a dolgok. Volt
három-négy hónap, amikor lekötött valami, és akkor nem csináltam. Végül
is tetszett, nekem nagyobb volt, mint az osztálytársaimnak – csak ebben
múltam felül ôket. Malackodtunk, méregettük magunkat. A gyerekek,
különösen a kisebbek, szerettek. De ekkor még a malackodás sem volt az
igazi, úgy igazából nem érdekelt, ez a középiskolában alakult ki.
Anyunak én segítettem, mert apám alig volt otthon. Mosogattam, fôztem,
mostam, anyám meg mindig aludt. Azért gyerekkoromból vannak
kellemes emlékeim is. Az elsô áldozásom például. Szerettem azt a papot.
Az iskolában tanított bennünket. Tiszteltem.
Tizennégy éves koromban az egyik lányt – szép mellei voltak – meg
akartam dugni, de nem sikerült. Nem tudtam neki betenni. Lefeküdt a
padlóra és szétvágta a lábát. Ha megfogja és beteszi, biztosan sikerült volna.
De így nem. Próbálkoztunk napokon keresztül, de aztán elhánytam
magam, és otthagytam. Undorodtam már tôle. Átvonultam a klotyóba, és
segítettem magamon. Késôbb kiderült, bosszúból az ablakunk alatt dugatta
meg magát. Egy évvel volt idôsebb nálam. Akkor már nem voltam kövér,
és a kisebbségi érzésem is elmúlt.
Nem volt fürdôszobánk, szoba-konyhás lakásban éltünk. Anyám megfürdött,
aztán én. Mindig elôttem fürdött. Nem volt probléma, ha félmeztelenül
járkált. Bár ez zavart késôbb. Azt sem tudom elviselni, ha én
vagyok meztelen. A saját feleségem meztelensége is zavar, anyám jut
eszembe róla.
Egyszer karácsonyfát állítottunk, én díszítettem föl, anyám segített. Talán
még sírtam is. Karácsonykor vagy más ünnepen soha nem ajándékoztak
meg. Otthon soha nem kaptam szeretetet, ezért máshol kunyiztam
235