Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
G ÉCZI JÁNOS<br />
ban. De hát most itt vagyok, negyvenegy évesen, kiöregedôben, és egy<br />
csomó lehetôséget elszalasztottam. Pedig ez a második fiú is szeretett,<br />
mégis bennem szûnt meg az igény. Hiába volt kedves – a meleg embernél<br />
jobban senki sem igényli a kedvességet –, már nem kellett.<br />
Annyira igényeljük a figyelmességet, kedvességet, hogy ennyire más<br />
nem is igényelheti. Ez valami kifinomultság. Ha valamelyik fél a másikat<br />
megsérti, azzal jár, hogy a másik pillanatokon belül elhidegül tôle,<br />
közömbössé válik. Menthetetlen a kapcsolat. Mese nincs – a közömbösség<br />
a másik számára kínokat okoz. Az elhidegülés elôször testi undorként<br />
jelentkezik. Nem tudja felkelteni partnere érdeklôdését, nem tudja<br />
feldobni, nem ad semmi illúziót arra, hogy szép ez az élet, semmi érdekességet<br />
nem tartogat, semmit, ami lelket erôsít. És ezek után szellemileg<br />
is tudja az ember, hogy nem, nem, nem kell. Azután már minden<br />
zaklatásnak tûnik. Csak a hülye ember nem tudja felfogni, hogy ami<br />
nem megy, azt nem kell erôltetni.<br />
Tökéletes szerelmem két emberrel volt. Tíz és négy év! Mint férj és feleség.<br />
Én a férj. Az utcai forgatagban is megértettük egymást. Soha el nem<br />
váltunk, mindenhová együtt mentünk. Nem csaltuk meg egymást. Szóval<br />
tökéletesebb volt, mint a házasságom. Figyelmesebbek voltunk. Én fázékony<br />
ember vagyok. Könnyen megfázom, és ez ledönt a lábamról. Ha lebetegedtem,<br />
akkor a barátom kedvességgel, figyelmességgel, türelemmel<br />
vett körül. Ezt egy nôtôl sohasem kaptam meg.<br />
Én azért sorolom magamat a kettes kategóriába, a melegek közé, mert<br />
még nem jutottam el oda, hogy mindenkor mindenkinek odaadjam magam.<br />
Magyarul, hogy bárkivel lefeküdjek. Sokat adok a külsô vonzerôre, és<br />
arra, hogy tiszta legyen az illetô, mert itt olyan testi kapcsolatról van szó,<br />
amely megköveteli a tökéletes higiéniát. A társadalmi rangom is belejátszik,<br />
és a családi helyzetem is. Én normális családi légkörbôl léptem át ebbe<br />
a szituációba. Ez engem kötelez. Itt diszkrétnek kell lennem, hiszen annak<br />
idején vállaltam egy gyereket. Nem tudom, hogy ez a gyerek az életben<br />
hol fog kikötni, s mivel a társadalom az életmódomat nem fogadja el,<br />
kénytelen vagyok így cselekedni – még ha ez gyakran rossz is nekem –,<br />
hogy a gyermekemnek késôbb se származzék belôle hátránya. Például vigyázni<br />
kell arra, hogy a gyerek semmit se sejtsen a szexuális vágyaimról,<br />
mégis élhessem a magam életét. Azt hiszem, a gyerek nem sejt semmit.<br />
Rendelkezem annyi önuralommal, hogy otthon a normális családapát játszom.<br />
Társaságban szó szerint játszom a fejem, teszem, hogy normális férfi<br />
vagyok. És vannak helyzetek, amikor tényleg bizonyítani kell, hogy férfi<br />
vagyok. Mert még ebbe is belekényszerülök, annak ellenére, hogy nekem<br />
semmi élvezetet, semmi jót nem nyújt. Az összes fônököm nô. Egyedülálló<br />
nôk, és néha a fizetésemelésért, a kiküldetésért a lábuk közé kell feküdni.<br />
A gyerekemmel egy lakásban élek. A feleségemtôl – huszonnyolc<br />
évesen – hatvannyolcban elváltam. De semmi baj! Az életben sok ne-<br />
224
Change language