Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
utáltam, elterveztük, hogy az se lesz. Másnap szereztünk szenesembert.
Hát mit vigyenek át elôször? Anyu azt akarta, hogy az ágyat, én pedig a
szenesládát. Végül a szenesládát vitték elôször. Ez volt a másik furcsaság:
az albérletben még nagyon jól éreztem magam a szenesládában, de attól
kezdve, hogy átkerültünk az új lakásba, már kicsi lett, nehezen fértem bele.
Egyszer beleültem a mosdókagylóba, összetört alattam. Attól kezdve
úgy mosakodtunk, hogy a csap alá lavórt tettünk. De leönteni még roszszabb
volt, azon a vékony csövön órákig kellett csorgatni.
A kis lakásban, az albérletben soha nem fáztunk annyira, mert ha mi
nem is fûtöttünk, a házinénitôl mindig átjött a meleg. De ennek a nagy, tágas
lakásnak rossz volt a fekvése. Tök jég minden, huzatos ablakok, ajtók.
Ott fázott meg úgy az anyám, hogy végül is belehalt. Sajnos, én nagyon
korán, kilencéves koromban tudtam meg, hogy rákos az anyám. Úgy történt,
hogy valamiért bement a Kékgolyó utcába az Onkológiára. Vele voltam.
Kijött az asszisztensnô, hogy én vagyok-e Angyal Berta. Adott egy levelet,
hogy vigyem el a körzeti orvoshoz. Fölbontottam, felírtam egy csomó
idegen szót belôle. Volt otthon értelmezô szótár, idegen szavak szótára,
orvosi szótár meg anyám egyetemi jegyzetei. Kerestem benne a szavakat,
de egyet sem találtam meg benne. A szavak közt volt, hogy karcinóma.
Az iskolában kérdeztem meg az osztályfônökömet, hogy mit jelent.
Az anyámnak feküdnie kellett volna, de az új lakásban mindig eszébe jutott,
hogy csinálni kell valamit. Úgy mentem suliba, hogy mindent odakészítettem
az ágya mellé, de olyanokkal fogadott, hogy kimosott, vagy
varrt valamit. Aztán sikerült lebeszélni arról, hogy mosson, én mostam.
Fôzni nem kellett, mindig konzerveket ettünk. A körzeti orvos az utolsó
hónapban gyakran járt hozzánk. Más nem.
Volt olyan éjszaka, hogy anyám végig ordított. Este elaludt, én a fotelban
akartam olvasni, hogy fenn tudjak maradni. Kilenckor egy óriásit ordított,
azt hittem, hogy meghalt. Megüvegesedett a szeme, a száján véres
hab volt. Tüdôvérzést kapott. Hörgött és köpködött, a keze kapálózott.
Nem tudtam, hogy mit csináljak, mert ha elmegyek mentôért, akkor közben
meghal. Elrohantam az ajtóig, aztán vissza anyámhoz. Megcsináltam
ezt vagy tízszer-hússzor, végül is elmentem a mentôkért. Telefonáltam, aztán
vissza. Az utca végérôl hallottam az ordítást, és úgy éreztem, hogy
megsemmisül az egész világ, csak ez a kiáltás létezik. Aztán csak arra emlékszem,
hogy egy mentôs kérdezi, hogyan hívnak. Adtak anyámnak injekciót,
és nekem is, és mondták, hogy feküdjek le aludni. Arra ébredtem
fel, hogy nem tudom, mi történt. Csupa vér volt minden, odarohantam
anyámhoz, felébredt, és elkezdett ordítani. Megint kihívtam a mentôket.
Mások jöttek. Azok is adtak neki injekciót. Akkor éjszaka harmadjára is ki
kellett ôket hívni. Voltak ott szomszédok, de nem segítettek. Én rángattam
ki alóla a lepedôt, leszedtem róla a ruhát, és valahogy megmosdattam.
Reggel csinálni akartam kaját, csak azt nem tudtam, hogy kell bekapcsol-
22