Gomboc Arthur Title: vadnar_ildi2.qxd 02557.pdf /02500 ... - MEK

G ÉCZI JÁNOS
Francia professzor ismerôsöm, aki a huszadik század legnagyobb szellemi
teljesítményének a kidolgozott marxizmust (egzisztencialista beütésekkel)
és a freudizmust (mint szexuális önfelszabadítást) tartja, abból a
felismerésbôl, hogy mindenkiben van lappangó homoszexualitás, állandó
heteroszexuális kapcsolatai mellett idôlegesen homoszexuális kapcsolatokat
is létesít, amelyeket nyilvánosan is elvállal. Ô ezt életfelfogásának nyitottságával
magyarázza, s azzal, hogy szerinte egyetlen olyan kapcsolat
sem létezhet, amely az egészséges személyiség minden igényét kielégítené,
hacsak az illetô nem hajlamos lelki öncsonkításra, azaz valami „fordított
perverzitásra”.
A biológiában elfogadott – de nem támadhatatlan – tapasztalati szabály,
hogy megfelelô nagyságú populációnál az egyedszám három százaléka
genetikailag deviáns. Ideális nagyságú szaporodási közösségnél sem
a kiválasztás, sem a mutációk, sem a populációk közti géncsere nem torzítja
el az arányt, annak ellenére, hogy maga a populáció nyitott a többi felé.
A biológiailag negatív deviancia persze társadalmi értelemben nem
feltétlenül negatív (és fordítva). Az emberi populációk mozgását is – bizonyos
szinten – a biológiai devianciák okozzák. E mozgást társadalmi-szociális
szemszögbôl is lehet és kell nézni. Ha most eltekintünk minden
egyéb nem szexuális devianciától (pedig feltételezhetô, hogy ezek csoportja
nagyobb), akkor is legfeljebb a mindenkori populáció hat százaléka
lehetne genetikai okokból homoszexuális. És ekkor a szexuális deviancia
és a homoszexualitás közé egyenlôségjelet tettünk. Tehát többszörös, durva
általánosítással is a népesség hat százalékáról vélhetnénk e devianciát.
Magyarországi nyílt populációkban – ha a biológiai magyarázattal élnénk
– maximálisan hatszázezer homoszexuális lehet.
Ez elméleti érték. De mert nem errôl van szó, okfejtésünk szûkebb érvényû.
Válasszuk le a devianciákról a szexuálisokat, és ezekrôl a homoszexualitást.
Az ily módon is megmaradó százalékarány – az állati populációkban
elôforduló eltérések analógiájára – fél–egy százalék lehetne.
Ebben az esetben mintegy százezer magyar állampolgárról beszélhetünk.
A biológiai devianciák általában egy egyeden belül csoportosan jelennek
meg; külön-külön nagyon ritkák. Erre a homoszexuális-leszbikus életforma
leírásakor még visszatérünk.
Publikált adat, nyílt statisztikai felmérés nincs, amely követhetôvé tenné
a magyarországi szexuális deviánsok számának változását. Tudomásom
szerint a környezô szocialista országokban sincs ilyen nyilvánosságra
hozott kimutatás. Így a probléma csak intuitíve érzékelhetô.
Óvatos pszichológusok becslése szerint a magyarországi homoszexuálisok-leszbikusok
népességünknek maximum három–hat százalékát teszik
ki. Maguk az érintettek harmincöt–negyven százalékot mondanak.
Ezt nyugodtan tarthatjuk túlzásnak. Így is, úgy is megdöbbentôen nagy a
társadalmunkban jelen lévô és a biológiailag indokolható homo-
210